Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Elutasítás

Elutasítás   – Mondjad nyugodtan, – persze ha akarsz róla beszélni, – végül is mi történt a feleségeddel? – Van türelmed meghallgatni? – Abszolút. Időnk még bőven van, mint ahogy még út is előttünk. A kétdiplomás nyugdíjas vízmérnök kényelmesen hátradőlt az anyósülésen. Kicsit babrált a fűtéssel, és máshová állította a befúvást a maga oldalán. Miközben […]

Posted by
Posted in

DE!

DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]

Posted by
Posted in

Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem,  Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]

Posted by
Posted in

elmentél hirtelen…

hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]

Posted by
Posted in

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN

HALÁL A VIRÁGOSKERTBEN A kora nyári nap rézsútos fénypászmákat rajzolt a hűvös szobába. Felébredve Piri néni csak nézte a levegőn átívelő csíkokban táncoló porszemeket és hálásan gondolt arra, hogy ezt a lenyűgöző jelenséget a fülledt városi lakásában soha nem élhette volna meg. Nagyot nyújtózott és a nyugdíjasok nyugalmával, nem túl fürgén a nyitott ablakhoz lépett […]

Posted by
Posted in

Poétaparancs

Poétaparancs Igen, bizony, verseljetek. Kéri ezt az istenetek? Ha ő nem is, ember vagytok. Ennek okán versírjatok. Macska tépi az egeret? Róla tüstént verseljetek! Béka tépi az egeret Tüstént! Róla verseljetek! Űznek ha el benneteket, gyújtják ház- és kerteteket, arról is szép verseljetek. Összes múzsa itt, veletek. Vers- és vers- és verseljetek. Vadász lövel meg […]

Posted by
Posted in

A “FIZETSÉG”

A “FIZETSÉG” Ma délután kicsivel később értünk a mászókás játszótérre. Kellemes meleg napsütés volt, Móricz rögtön lerúgta a szandálját és a zokniját alig várva, hogy mezitláb bemehessen a homokozóba. A hároméves kisfiú már nemcsak tudta, de gyakorolta is, hogy a másik játéka mindig érdekesebb, így sokszor volt a homokozó csatatér, amikor megjelent. Nem tudtam ellene […]

Posted by
Posted in

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL (ugyanaz másképp)

SPAGETTIZÉS MEGLEPETÉSSEL Csütörtök, vagyis akkor ma van a mexikói vacsora est. Még van két órám az indulásig. Lássuk csak mit is kell vinnem? Igen, kell 12-szer 1o db azaz 12o vagyis inkább 13o paletta, ugyanennyi kerek papirtálca palettának, 12 tubus fehér ugyanennyi sárga, piros, kék és fekete festék, 13o db 1o-es és ugyanennyi 4-es ecset. […]