Posted by
Posted in

Ők

Ők 1.   A fiú lassan, de lépkedett. Már elhagyá rég a lakásajtót, a lépcsőházat is. Újhold volt, a tompa fényességben ragyogott a kosz a talpán. Mint a kíváncsiság a szemében, épp úgy. Egy fura szerzetet követett. Egy áttetsző testű, apró, manószerű, de angyalszárnyú és angyalarcú, tündériesen lebegő-libegő, kéklő aranyruhás, szürke ezüstsapkás, lepkemód szálldosó valamit. […]

Posted by
Posted in

A liba

A minap néztem végig egy közösségi portálra felrakott kis videót, mely régi emlékeket indított el bennem. Ebben a néhány filmkockában libák (valódi szárnyasok) kergettek meg gyerekeket, felnőtteket, sziszegve, a nyakukat nyújtogatva, igazi házőrző módjára. De hiszen anno, Rómát is ők védték meg, hogy ne kerüljön ellenséges kézre, hangos gágogásukkal ébresztve az őrséget. No de nem […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]

Posted by
Posted in

Egykor…

Egykor, világunkban Volt érték és az számított! Becsület és nem pénz. Becsület? Volt, de kiveszett. Ma pénzzel mérik az embert. * Egykor, öregekkel Tisztelettel bántak még. Nem kívánták… halált! Időseket rég’ tisztelték, Őket gyűlölve nem nézték. * Egykor, még az okos Bolondozott, a hülye nem! Ő csak okoskodott. Az okos jól bolondozott, A bolond nem […]

Posted by
Posted in

én is voltam ifjú…

én is voltam ifjú, de szép szál soha törpének nagy óriásnak kicsi emberi létnek voltam imádója barátok között szerettem élni teltek az évek minden átalakul ma már az emberi szó olyan kevés barátok tűntek el nyomtalanul személyes helyett virtuális érzés került előtérbe okos kütyükkel lassan temetve emberi világot beszéd helyett egy rövidítés felel sms öl […]

Posted by
Posted in

A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes! És én ezt tudom! Ettől erős leszek! Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg! Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam. Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok. Itt a mostban. Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim, hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam. A rosszat, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bolond “próféta”

Rózsa Iván: Bolond „próféta” (Žagar: The Prophet is a fool) A próféta bolond: a bolondok prófétája; Nevét dicsőíti a bolondok imája… Még hálaadó misét is tartanak a születésnapján: De jó, hogy pár év múlva csak mosolygunk a hatalmán! Budakalász, 2018. június 7.

Posted by
Posted in

Ülünk itt

Ülünk itt (Kerekesszékes fiú a koncerten)   Ülünk itt. Örülj- s hallgatunk és… tovább is megyünk hát, mind.   Megjegyzés: Viktornak

Posted by
Posted in

Egy család ökör

(A modern gyermeknevelésről felnőtteknek)                     (Arany János parafrázis) A verset elmondja Gáspár Csaba a Katolikus Rádió előadója.  Este van, este van, csendesebb a világ. TV előtt gunnyaszt mind az egész család. Villog a képernyő, rombolja az elmét, sokan ebben lelik életük értelmét. Csapong a hülyeség az eget sodorván: horror, krimi, thriller az összes csatornán. Frankenstein, […]