Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérem szépen!

Rózsa Iván: Kérem szépen! Ott pöffeszkednek a Parlamentben… Ott tenyésznek, mint mérges gombák az erdőben… Ott virulnak, mint tök a réten… Zavarjuk el őket végre, kérem szépen! Budakalász, 2017. október 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jó lesz nektek?

Rózsa Iván: Jó lesz nektek? Majmok, tapsolgató majmok… Álszent szavazógép barmok… Főnökötök egy akarnok-zsarnok! Mellette ül az ülepnyaló bajnok… „Jó” nektek; egyszerűen fogjátok fel az életet: „Minél több pénz kell, ezért hülyítjük a népeket!” Mindenkitől tanulunk, mi is lazán kezeljük hát a dolgot: Ha hatalomra kerülünk; egy kis cella lesz új otthonotok! Budakalász, 2017. október […]

Posted by
Posted in

Minden szentek Ünnepére

Minden szentek Ünnepére Bealkonyult. Viharfelhők úsznak az égen Kámzsába bújnak a füstölgő kémények Megrohannak fájó emlékek A szél felkapja az utca porát Szemem így elveszti látását Arcom dús könny boritja Gyászom táplálja tovább Hosszan öntözi térdeplőm zsámolyát Torkomat köhögés szoritja Ha csak a tegnapra gondolok Eltávozott barátomért gyászolok Gyászolok szeretteimért Gyászolok számtalan rossz tettemért Felhalmozott […]

Posted by
Posted in

ŐSZI ANZIKSZ

ŐSZI ANZIKSZ Szonett     Altató dalt fütyül a szél este. Ragyognak a csillagok az égen, Hold a Vénuszt táncra kéri éppen. Elpihent a város, minden csendes.   Ember, állat elfáradt, már alszik. Álmaikban messzi úton járnak, lehet, hogy a hetedik határban. Néha egy-egy madár-pitty még hallszik.   Lámpafényben fák árnyékot vetnek, földre színes falevelek […]

Hadd feledjem
Posted by
Posted in

Hadd feledjem

  Csak azt feledném, azt az éjszakát! Áldott felejtés szárnya alá vegye a szél vágyaim kielégült sóhaját. Szájam zugában még ott csorog, édes a méz. Szerelmem a gomolygó ködbe vész remeg a test s a lélek zokog, csipkéz a múlt. Mindennek ára van. A feledést nem adják csak úgy az álomvilágban. Értelme nincs szép mese. […]

Posted by
Posted in

Ősz

Táltos lovát visszafogta megfontoltan lépeget Elővette palettáját az időt úgy festi meg. Rőt és barna színe pompa piroslik a berkenye. Narancs fénye zölddel izzik szívem csordultig tele. Elmúlt a nyár, szép emléke az avarban andalog. Táltos lován a szerelem szívemben még itt sajog.

Posted by
Posted in

Óda a természethez

Edit Szabó : Óda a természethez Folyó parti lépcsőn lepihentem, sodrásába merült tekintetem, nem hallottam a habok zaját, gurgulázó madarak dalát, mint a víz felett tova szálltak, mind, akik élelemre vágytak, füzesnek lehajló ága simogat, hozza elém az elmúlt napokat, gyerekkor a folyó homokján, megéled az elmúlt ifjúság. Úgy érzem, mint ki ideszületett, nevelték szülők […]

Posted by
Posted in

Túlnan messze

Edit Szabó : Túlnan messze Udvar gyepén kisgyerek, talán kétéves lehet, mellette a pajtása, derék jószág kutyája. Kíváncsiság benne él, mi lehet a túl felén, kerítésen kukucskál, szeme messzire kószál. Tekintete mit is lát deszkapalánk magasán, nagy dolog lehet ottan, kutyája is ott moccan. Messze túl a kerítésen, talán réten, mezőségen gyereksereg hangja száll, kacagásuk […]

Posted by
Posted in

Októberi Születésnap!

  Egy októberi nap,arra ébredtem. madarak serege,köszönt reggel. Ámultam,mily szép e napsugár, Mily boldog e madár karaván. Bolyhos papucs lábamon, Köntösöm reá log. Arcomon mosoly csücsül, Míg a kávémat ki lötykölöm. E nap,se kezdődőt más hogyan, Ennyi év,és semmi változás. Csak a hajam lett ősz, De az élet megy tovább. A papucsom ugyan olyan bolyhos […]

Posted by
Posted in

Ahonnan a lélek vigyázz

  Egy csillaggal több az égen, Ennyi sok kicsi lélek. Mint szeretet gyertya ragyog, Itt hagyva a fájdalom. Fentről néznek le ránk, Csendben ragyogják, ne sírjál. De te csak sírsz, keseregsz. Hisz lelked háborgó tenger. Ezer kérdés reppen a fejedben, De szíved nem felel. Emésztve fogysz mind a holdsugár, Hisz az elvesztés testnek, léleknek nagyon […]