Posted by
Posted in

Kókadt kankalin

Akai Katalin      Kókadt kankalin   Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti.   Zümmögő méhecske körül udvarolja, Isteni virágpor ezért a jutalma. Végre tavasz van, megújul minden, Csicsergő madarak hazatérnek szépen.   Zöldellő zöldmező, zizzenő parti fű, Szélhárfa hangjára virágot ültetünk. Szép nárcisz bólogat, […]

Posted by
Posted in

Orpheusz tanítványa

Valerij Jakovlevics Brjuszov: Orpheusz tanítványa Bűvölten strófák varázsában, Szélben szálltak a verssorok, Szerteszét hordja a pusztában, Hol alszanak a pásztorok. Echóval rímmel feleseltem, Szurdokokban, erdő-csendben, Szonett-koszorúkra is leltem, Tó-hullámban, móló-verten. Hálómba fogtam tenger zaját, Új balladák ütemére, Boldogságot, hegyek bús szavát, Ős-mítoszok örömére. A főváros vad nyögésében, Mikor minden zeng, zsong és bong, – Játszik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték

Rózsa Iván: Tehetetlenségi nyomaték A jó kozmetikus hipp-hopp megszünteti a pattanást, a ragyát: De az Idő kíméletlenül görgeti maga előtt saját magát… Az ügyes plasztikai sebész eltüntetheti időlegesen a ráncokat: De az Idővel szemben csak elvesztheted tehetetlen harcodat… Budakalász, 2018. június 5.

Posted by
Posted in

Igazi és Majdnemolyan

Szohner Gabriella: Igazi és Majdnemolyan Placcs! A krokodilbőr táska egy csomó más tárgy halomba rakott kupacára érkezett. Valamikor igazán szép lehetett, zöldes-barnás bőrén csillogott a napsugár, alakja, csatja mestermunkáról árulkodott. -Na de kérem! Micsoda bánásmód ez! Kikérem magamnak! – kiabálta. Alig egy perce még régi, megszokott, kényelmes helyén lustálkodott a ruhásszekrény felső polcán, ahová valamiféle […]

Posted by
Posted in

Tél, reggel!

Tél, reggel!   Tél, reggel? Felzúgó hótücsköt szemvesztett bagoly kap meg.   (P. D.-strófa, sok munkát adott)   Ugyanez haiku formájában:   Hótücsök   Felzúgó tücsköt télies reggelen megkap szemvesztett bagoly.

Posted by
Posted in

Koros krokodil

Akai Katalin          Koros krokodil   Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már.   Nem jön erre semmi állat, Pedig most már enni kell. Vén krokodil nem ugrálhat, Mert nehezen mozdul meg.   Elmélkedik ifjúságán, Fürge volt és jóllakott, Nem kellett a folyóparton   […]

Posted by
Posted in

Égszínkék keltike

Akai Katalin     Égszínkék keltike   Égszínkék keltike, kelyhét  Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.

Posted by
Posted in

Mindent elrendezett

    Nagyon nehéz az élet, ha nem vagy a helyeden. Ha azért imádkozol éjjel, hogy maradj életben! És nem kaptad még meg azt, amit megérdemelsz! Hogy nem jött a királyfi ki majd az egekig emel. Mindennap bizonytalanságban élni. Szenvedni a lélek fájásától. Menni vagy maradni?! Várni arra, hogy szeressen valaki. Bízni, hogy észre vesz, […]

Posted by
Posted in

Angyalok gyermeke

Szohner Gabriella:  Angyalok gyermeke Nagy szegénység köszöntött a fiatal családra azon a tavaszon. Alig egy éve esküdtek örök hűséget egymásnak, a nászúton Márti teherbe esett, mire pedig megérkezett az újabb tavasz, a kiságyban egy tejföl szőke hajú, kék szemű kisleány nyitogatta ártatlan szemecskéit. Minden spórolt pénzüket a szükséges kelengyére költötték. Akkor már csak a férje […]