Posted by
Posted in

A csend sorai

Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]

Posted by
Posted in

Alkotások

  Csendéletben természet ereje, virágok a vázából köszöntenek. A portrén rajt az élet és gyötrelem. Szórakoztató gondolatok reppenek Keresve mit is árul el neked? vajon mit érzet a festő alkotás közbe? Csak állsz és nézed a csodás tájt, ahogyan a fák között megbújik egy ház. Merengve figyeled a virágok báját színes ruhában szóró pompáját. Csak […]

Posted by
Posted in

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika! Ami meg […]

Posted by
Posted in

Úgy tűnik, hogy…

Versben és európai stílusú haikuban… A holdvilág szép! Nem enged messze látni… Élet vaksága. * Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék… Eredménytelen nap. Bánatos esték, Teszik rá a koronát a sikertelenségre. Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye. * Életutam fogy, Múlt szele vihart kavar… Életből, múltba. Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sorsom menteném

A sivatag, forró és hallgatag, Sorsom menteném… de álmatag. Forró szél hord homokot itt is, Én megyek vele szembe… minek is? Menteném mi menthető, de nincsen mit, Védenék én mindent, vagy csak a semmit. Bármi van bennem, ha nem ismerik el, Olyan, mint kis bogár, mit homok fújt el. Vecsés, 2007. január 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Arcomon táncot rop

Arcomon táncot rop a hold sugára… Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra. Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek, Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek. Lelkem a sötéttel, jaj, elvegyül, Elegyedik, de tán’ hitetlenül, Mert mégsem ez lenne az én világom. Napfény, derű, ez az mi… én kívánom. Várom a hajnalt, tudom, csak jó sokára jön, Lesz […]

Posted by
Posted in

Csak tobzódom

Minden jó ügynek győzni kéne, De van végítélet; mi végre? Igazság a fegyverem, de jó! Csak ez az út nem a haladó. Harcos vagyok és csatát vínék, Ha igazi harcmezőn lennék. De hol vagyok csüggedetlenül? Távol igazi harcmezőtül. Nálam ellenségé a hatalom, Nem látom, hogy hol van oltalom? Bilincsbe verve, mint egy lator, Nem tudom, […]

Posted by
Posted in

Petőfi városában

nem távoli messzeség nem az elmúlt zsenge élet nem a homályos ködbe hullt egyszerűséged hív nem a kemény gránitba vésett arcod éle szólít hanem a lángot hordozó fáklya a szabad eszmék őre és mindegy hogy Barguzin vagy Moszkva földje rejti tested mert te mégis velünk vagy és itthon Kiskőrösön lángol az ifjú szellem hol utakba […]

Posted by
Posted in

Hogyan születnek a nagymamák?

( Julcsi, az 5 éves óvodás kislány szemével. Julcsi egy kitalált kislány) A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek, és azután anyukák. Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz. Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak. A nagymamák sokat sírnak. […]