Posted by
Posted in

Hónapok

B. Mester Éva   Hónapok   Január araszol, február farsangol, sárgabarack ízű fánkkal busó fej udvarol.   Március kivirul, április idomul, szeszélyének csapongása, májusra elsimul.   Júniusban aratás, zárják az iskolát. Július hónap felmutatott, nem kell a nagykabát.   Augusztus – szerelem, szeptember – gyötrelem. Verssé váló sóhajokkal túlélem, azt hiszem.   Október megölel, november, […]

Posted by
Posted in

meggyes

Vedd le a ruhád, nedves, libabôröd van, kedves. Rétes illata repdes, az ízét is tudom, meggyes. Ölelésed cserfes, pillantásod csendes. A sütemény gluténmentes, csak én lehetek ilyen peches.

Posted by
Posted in

Andalodás

Egy zászló ring szabadon sok zászló távol, magason zászlók lobognak valahol lelkem útra kél gyarlandón. Egy füstölő izzik csupaszon sok füstölő porlad, hamvadón füstfelhő gőzöl mámorlón lelkem tisztul, szabadul. Egy görbe út vásik talpamon sok kerek út tompít, nyugalom lépések kísérnek nyugtalanul lelkem, lobogóm, szárnyalóm. Megremeg lelkemen egy levél sóhajom dér lepetten mesél elmenőm fenékig […]

Posted by
Posted in

Napnyugtától napkeltéig

Ásítozik a fáradt napnyugta átadja helyét az álomvilágnak, nyugovóra tér, még kikacsint olvadó fényéből utolsót hint. Acélosan érkezik az este, hangolja húrjait az éjvilágnak, élénken trónjára ül a képzelet dúdolja, hogy ez is egy kikelet. Színessé festi a tájat az álom, mellé bújnék, de kicsit fázom. Csönddé érik egy-egy sóhaj, lábam alatt nincs már talaj. […]

Posted by
Posted in

Álomból, szépségből

Álomból fon takarót az este vidáman magára ölti éjjelente Hold világánál illegeti bájait borítja, szaggatja korlátait.   Szépségből von fátyolt az ébredés szívverésben egy-egy rezdülés Nap fényénél melegíti vágyait színezi, becézi, fényezi szárnyait.   Szabadságból ont folyót a születés tűzben izzó olthatatlan remegés aranyló mélyében oldja képeit gyöngyökből fűzött ékszereit.   Gondolatból sző térképet a […]

Posted by
Posted in

Boldogság

Szemben fénylik a belső tűz mosolyban táncol a szív öröme ölelésben édes a létezés nedűje lég fuvallata gyöngyöket fűz.

Posted by
Posted in

Szótlanul

…elmondhatatlanságba burkolt tegnapok szótlanságban pihenő holnapok markának szorításában elégedetten, elnyújtózva egy elszaporázott bókban takarók közé szuszakolva régről ismerem meghatódva… ott a szelíd némaságban a selymes nesztelenségben a lassított pillanat törtrészéből aláomol a lét teljességében szemekben bátran csillogó soha ki nem alvó csiszolt és álmot rejtő ékszere kényeztetni igyekezne… ott a tűz heves lángjaiban égve mint […]

Posted by
Posted in

Döntés

Lili szorosan markolta anyukája kezét. A félelemtől először meg sem hallotta, amit többször ismételve mondott neki: -Nem fog bántani! Ne légy gyáva! Na, menjél már közelebb hozzá! Simogasd csak meg! A jól megtermett juhászkutya azonban semmi jelét nem adta annak, hogy valóban nem akarja megtámadni. Az állat egyáltalán nem könnyítette meg a szorongó, kővé meredt […]

Posted by
Posted in

Mondd! Miért fél….

Mondd! Miért fél az éjszakától Kinek nappala fénytelen, sötét Lázálmai őrjöngő mámorától Ledönti vágyai zöld erdejét! Miért nem száll a büszke lélek? Dagonyázva a sárban araszol tova Holnaptól rettegnek a lelkükben szegények Agyukat marja a félelem sava. Tébolyult, őrült vágy, táncolva vigad. Ruháját tépve, szórva szerteszét, Rá is az enyészet vicsorít fogat, Tékozló imája, elveszti erejét. Nem […]

Posted by
Posted in

Életemhez….

Kopott gitárom húrjait pengetem, Régi dallamok, édes melódia. Az idő, mint macska játszik velem, Szép, fájó emlékek végtelen sora. Miért a fájó múlt, képét kergetem? Régi álmok, vágyak egész sora. Hagyom, a jelen, elmenjen mellettem? Betemet a múlt, már ködös mocsara. De új zenét játszom, mit e kor kíván, Gitárom hangja is most már vidám. […]