Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by

Negyven sor

Válladon a csend magánya. Arcodra írt látomás. Három majom hoz szabályt ma. Sárral teli árkot ás. Homlokodra égett bélyeg. Félreértett szentbeszéd. Korcsként könyvelt telivérek. Fiad kesztyűt dob eléd. Sziklába vájt furcsa otthon. Új második emelet. Muskátli az utcafronton. Elköltözni nem lehet. Bölcsességek falra írva. Látod belső udvarát? Ecetfáknak nagy a kínja. Talán jobb lesz odaát. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Eltékozolt örökségek… Közhelyeken túl ki lát? Földhöz tapadt rögös lényeg megvédi saját fiát. Partokat ostromló ár vagy. Lehetsz kiszáradt meder. Valaki majd mindent rád hagy. Búcsú nélkül enged el. Esővízben ázó falak. Ennyi volt a látomás. Ezeréves romvár marad. Őrizgeti bárki más? Megünnepelt születések. Szárnyaink egy test fölött. Vastagszik a hámló kéreg, ősanyánk átöltözött. Lebegő […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott

Posted by
Posted in

Álmodozó

Ha kóbor hang lennék csöppnyi szádba kérezkednék érzéssel megfesteném ajkad ha szótlan lennél…Ó, mondjad!   Ha simogatás lennék selymes bőrödön pihennék had hintse csordultig tested ezer s végtelen  sóhajom.   Ha szemhunyás lennék éltető fényt tőled vennék csillogó ég kék szemed csodáinak sűrűjébe lépnék.   Ha hallgató csend lennék zajodban otthonra lelnék szívedben zárakat nyitnék […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 19-59 éves urak

Szerelmes vers versenyünk negyedik és egyben utolsó kategóriája a 19-59 év közötti urak voltak, így ők izgulhattak legtovább február 18-i eredményhirdetésünkön, valamint jelen cikksorozatunkat is velük fejezzük be. A sikeresen szerepelt alkotókat ebben a kategóriában hárman képviselték: Jacsó Pál, Szedő Tibor és Németh István (képünkön) A rendezvényen elhangzott alkotásaik: Jacsó Pál: Ismeretlen szőkeség Egy csipetnyi […]

Posted by
Posted in

Nem a te sorsod

B. Mester Éva   Nem a te sorsod   Nem a te utad, hogy mégis rám találj. Nem a te harcod, az áldozata fáj. Nem a te bűnöd, hogy megszerettelek. Nem a te sorsod, hogy szerethesselek.   február 24.

Posted by
Posted in

rántottám

Reggeli rántottám olajban lángol, igy jár, ki folyton a fészbukon lájkol. Nem kérded hogy vagyok, de olvasod mától a posztokat, amiben rímekkel játszom. Benne van mit érzek, s gondolok a máról, ezekre kommentet nem várok mástól.

Posted by
Posted in

Töprengésem az utamról

Hiába hiszem, hogy utam csak játék, Minden perc mit kapok, hatalmas ajándék, Mit a sorsom kimért. De választhatom Hogy percek helyett néhány szép napom Legyen. Az ár nem mindig megfizethető. Bár több lehet olykor a virágos mező. De a fény, a drága fény egyre távolabb Hitem hajt előre, mint végső áldozat. Utam keresve oly sokszor […]

Posted by
Posted in

Ronggyá gyűrt percek

Ronggyá gyűrök minden percet, mely az őrületbe kerget, széjjel tépek minden szálat, mely gúzsba köti a lelket.   Török, zúzok, szétszakítok mindent, mi lehúz a mélybe, kapaszkodom szépbe, jóba, jó lubickolni a fényben.   Csendben csak ülni, csodára várva álmodni a percet, hogy kopogjon a sült galamb,   bolond, ki ily álmot kerget.   Zúg […]