Posted by
Posted in

Szilánkok 3.

3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 2.

2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

CSERÉPKÁLYHA  Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]

Posted by
Posted in

inspirálkonspirál, hasadba lyukat dumál

mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]

Posted by
Posted in

Talán…

B. Mester Éva   Talán…   ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek.   Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]

Posted by
Posted in

Párhuzam

B. Mester Éva   Párhuzam   Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír.   Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod!   Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.

Posted by
Posted in

Dalok a lelkemben

Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]

Posted by
Posted in

Gyöngyszemek

Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]

Posted by
Posted in

Miért nem vagyok meztelen

Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.