Posted by
Posted in

Kőszívek

Udvariban éltek halász és leánya, a kis Veronika Balaton barátja.   Kislány kora óta a halászokkal járt, elkísérte apját amikor vízre szállt.   Ismerte a tónak minden rezdülését, a csendes víztükröt és haragvó színét.   Balatonból kelt fel neki a fényes Nap, s ezüstösen fénylett benne Hold és csillag.   Repültek az évek, az idő […]

Posted by
Posted in

Egy igaz magyar orvos halálára

Egy igaz magyar orvos halálára! Az ősz beköszönte mindig a búcsúzás gondolatával jár A gondolat bennünk él, de nem ember tervezte eseményekkel Velünk születik, halálunkkal távozik A paradicsomban, az eredendő bűntől származik Az Úr azonban gondoskodott rólunk Hogy időnként igaz embert küld a világba, Ki ártatlanságunk visszanyerését táplálja Kinek erényei feledtetik gyarlóságait S nem pazarolta […]

Posted by
Posted in

Csendben ülök…

Csendben ülök egy köztéri padon, Figyelem, hogyan suhan el az ősz, Nézem, ahogy a száraz avaron Meglibben a szél, majd hosszan elidőz. Eszemben forog számtalan gondolat, Hova, merre visz még az utam, Vajon az életem még mit tartogat, Hogyan érzem majd jól magam! Forog az agykerék, téged látlak újra, S elképzelek számtalan beszélgetést, Miként boríthatok […]

Posted by
Posted in

Véres macskakövek

Akai Katalin       Véres macskakövek   Futott a lány a véres utcán, Barna haja utána lebbent. Varkocsa indulót vert a hátán, Szakadt cipője a kabát zsebben. Véres macskakövek halálról mesélnek   Rettegő szemekkel körül nézegetett, Csak tank ne jöjjön, rebegte csendesen. Rongyos harisnyáján kinézett lábujja, Hogyan jut majd haza? A Teremtő tudja. Véres […]

Posted by
Posted in

Vágy

Akai Katalin                    Vágy Izzó szerelemben fokozatot váltva, Két ember egyesül Perzselő vágyban Milyen jó szeretni, s szeretve lenni! Minden gondunkat Órákig feledni   Éget a szerelem, tüzes a lángja Hiányzol Édesem! Jöjj karjaimba! Álmodom rólad, éjjel és nappal Ébredjünk együtt Pirkad a hajnal   Szerelmes szavakat suttogtál […]

Posted by
Posted in

A csoda

Akai Katalin               A csoda   Mikor belefáradtam a szeretethiányba, akkor úgy éreztem, hogy minden hiába. Hiába dolgozom naponta húsz órát, ha nem kapom érte, egyetlen jó szavát. Istenem, Istenem!                      Kérlek! Tegyél csodát!   Húzom az igát! Nő létemre százat! Anya, háziasszony, munkában megfáradt. Hogy vezessem cégem? Családom […]

Posted by
Posted in

Nő,az újságból

A nap elhagyta a horizontot. A család már szokás szerint ébren volt. Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Gyors reggeli, gyors pakolás, gyors készülődés. A gyermek nagyon türelmetlen, s ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szoktak, hamar eltörhet, kiborulhat valami Mióta megváltozott, nem tud viselkedni. Mindent az édesanyjától vár el. Ha ő jelen van nem […]

Posted by
Posted in

Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék. Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat. ANYA: Petikéért jöttünk. Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál […]

Posted by
Posted in

Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután. Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább. ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent? […]

Posted by
Posted in

Egyszer is

Kora reggelenként ült a széken egyedül a csendben. Nem tudott másra gondolni ezekben a lopott, rövid percekben, hogy mit tudna még tenni Ő érte. Szeretné visszakapni a „régi gyermekét”. Azt, aki sokat beszél, állandóan jön, megy. Akit sokan megcsodálnak „okosságáért”, szép beszédéért. Az idő sürget. Ha valami kór támadta meg, minden perc sokat jelenthet. Nem […]