Posted by
Posted in

Egy névnapos lány

B. Mester Éva   Egy névnapos lány   Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet.   Tán két pohár bor között, írásom  került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe?   Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]

Posted by
Posted in

ha…

Legyőztek, ha nincs bátorságod, vesztettél, ha nincs kitartásod, elvesztél, ha nincs mit remélned, meghaltál, ha nincs kiért élned.  

Posted by
Posted in

Belélegezlek

B. Mester Éva   Belélegezlek   Felvillanyoztál, mint titkokat a fény. Éppúgy hiányzol, mint fának a levél. Szívdobbanásod majd egyszer ideér. Belélegezlek, mint friss tavaszt a szél.   02. 15.

Posted by
Posted in

Érzések sodrában

Edit Szabó : Érzések sodrában ” Az élet dala a borvirágban ” emlékek sora a boldogságban, kopott emberi életet törték össze a végzetek, szórnak hamut a fejekre, nem érteni vajon mi lehet daloknak vágya soronként messze tekint a vágyakért, kék szemek tüze visszaragyog, boldogság hiszen itt vagyok, lelkemben már újra világítok, emelem mindig magasabbra, tüze […]

Posted by
Posted in

Fehér nyúl a ligetben

Edit Szabó : Fehér nyúl a ligetben Magas fák közt domboldalban őszülő táj, havas asztal, hófehér nyúl szökken gyorsan, vadászkutya a nyomában. Életének mi lesz sorsa, élénken ugrik bokorba, színe rikít nem tünhet el, rejtőzködni semmit nem lel. Miért szökött rabságából, nyitva maradt most az ajtó, gondatlan volt a gazdája, önkéntes a szabadsága. Házi nyúl […]

Posted by
Posted in

Vihar az erdőben

Vihar az erdőben   Szurdokerdő dús lombja közt viharos szél ront, süvit. Futára a vész orkánnak ítéletről hozott hírt. Érkezik a vad természet dúló-fúló örege, az ártatlan is remegve inal, iszkol előle. Vicsorogva, torz pofával reccsent, roppant ágakat, haragjába nem kíméli a vétlen erdőlakókat. Nyögnek, sírnak az útjában kalimpáló ágkezek, tépi, rázza és cibálja a […]

Posted by
Posted in

Romos ház

Edit Szabó : Romos ház Ki tudja hogy ki volt gazdád, szép volt házad és a portád, ám az élet elköltözött, halandóság beköszöntött. Ház tetején romos cserép java része padlás teré, a falakon nincs már festék, fehérségét eszi penész. Málladoznak a falak is, fáradnak az ablakai, nincs már aki gondot visel, minden évben falat meszel. […]

Posted by
Posted in

Álom a filmről

Álom a filmről Ma nem színes tintákkal álmodom Filmek világa az én honom, Lehet harcos, hős, győző, Vagy csak romantikus, hölgy szemébe néző, Súlyos, hogy kedvem szegje bú, Halászkirály legendája a nagyszerű, Egymásra nézve, s ezt észbe vésve, Mikor oly kedvem vagyon, Star Warsra szomjazom, Persze volt egyszer egy vadnyugat, Olaszok közt Fellini szabad, Amarcord […]

Posted by
Posted in

” A pénz számolva, az asszony verve jó!”

Szombat van, az alkotó pihen, Ki-ki tetszése és pénze szerint. Mert panelben lakni jó, Mondja ott fenn egy észosztó. Havi bér, rezsi, meg miegymás, Kopott bútor s benne egy kokott. Aztán meg férj, lehet futtató, Ha nincs pénz jöhet a cséphadaró. De ne legyünk ennyire póriak, Már a nuncsaku a divat. Vagy adjál a viperával, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár Hatalma gyerekeknek való homokvár: Ki éretlenül játszadozik, a néppel is akár. Hatalma csupán légvár, kártyavár: Összeomlik, ki mindig rosszban sántikál. Hatalma tűnik, mint a kámfor: Ki országot fejlődésben gátol. Hatalmát csak önmagának építi: Magát talpnyalókkal körülveszi. Elszakad a valóságtól, mint egy Barbie-baba: A színleg hatalmas; érzékeny, mint a mimóza. Hatalmát […]