Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

A határ természetrajza

Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]

Posted by
Posted in

Mondvacsinált fogorvos

Andrásnak tovább ajándékozás útján jutott birtokába az a foghúzó szerszám, amit sógora kapott egy német katonától. Úgy döntött – ha már ilyen szerencsés, – kezdeni fog vele valamit. Vizet forralt, s a tőle telhető módon lefertőtlenítette a nem mindennapi eszközt. Előbb csak a szomszédoknak, majd a barátainak dicsekedett el vele, aztán híre terjedt szerte a […]

Posted by
Posted in

Harmincegy év

Oly’ sokszor próbáltalak elképzelni, Lehunyt szemem mögött megidéztelek, De mindent fölülírt a pillanat, Mikor először megérintettelek. Göndör, szőke, fürtös buksi, Hozzá hatalmas kék szemek, Mindössze ennyi kellett ahhoz, Hogy elcsavarj jó néhány női fejet. Ahogy első lépteid fölé hajoltam, s egyszer csak azt mondtad: anya! Könnyedén repült el a gyermekkor, Mint az az égbe dobott […]

Posted by
Posted in

Sötétség

Elbúvó fény ölel át várok,reggelt,éjszakát mikor gyúl kis fényözön csókra csók köszön   megérni,baráti öleléseket meghódítani hegyeket várni,jön a fénysugár áttör,csak jönne már !

Posted by
Posted in

Sejthalmaz voltam

Valaha csak sejthalmaz voltam életre vágytam,földre omoltam egy anyai kéz ringatott,altatott pár év,felnőttem,legott   lettem,ki óvja ősei kincseit kit szerelem s vágy hevít élek, szép,emberi életet amíg lehet,amíg lehet  

Posted by
Posted in

Mi marad ?

Mi marad utánad,tett,szó munka,robot,elhagyott hajó amíg rád emlékeznek tetteid hívják,szeretetnek akkor,nem éltél hiába új hajó,út,zászló kivárva a jó szelet,elrepít,tova gyermekeid,szeme,mosolya.    

Posted by
Posted in

Elmondom még egyszer

Elmondom még egyszer….   Elmondom még egyszer mit jelent, hogy rímbe szedheted a végtelent, egy jó ízű csókkal ajkadon, láz tüzét űzni homlokon. Becézni hosszan tekintet mélybe, merülni biztató szóért kétségbe, és kiáltani ott ahol nem lehet: csendben tűrni: őszt, záport, felleget. Kívánva mindig a napot: az alkonyit, ezüst holdfényt, az árnyat mely felvonyít. Tudni […]

Posted by
Posted in

Őszi levélnyoszolya

Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]

Posted by
Posted in

Ültessetek Maniókát

Ültessetek Maniókát ! Hájas öblöshangú matrónák Kórusban zengték Kádár pártházában Ültessetek maniókát, hogy ne maradjatok pártában Últessetek Maniókát, hogy zöld legyen városotok Hogy csenevész árnyékában szemináriumot tarthassatok Összegyűltek a városházán Fröccsös képpel síppal, dobbal, kereplővel Ültessetek Maniókát, termését narancs helyett fogyasszátok Ízében jól érezzétek a furcsaságot, meg a másságot Hogy a brigádnaplóban a fásítási tervet […]