Posted by
Posted in

MELLÉKHATÁS

Az Oroszlán havában mély az égbolt, a talaj szikkadt rögök halmaza, füvön fekszem, aránytalan testtel, szájmozgásom fohász, hangtalan. Bokán rúgott aszteroidákkal ábrát rajzol felém jó barátom, tompa gellert kap a hullócsillag, agyagszagú bogarakkal játszom, indaruhám belsejébe írlak. Gubót sző a lüktető siketség, zajjal dobálóznak életek, hívnak, egyre hívnak – csak sietség, mindhiába, másfelé megyek. Mély […]

Posted by
Posted in

Száműzöttként

Száműzöttként Keresztül-kasul járom naponta a várost Talán csupán a napi betevőmért? Vagy valamitől űzve : száműzöttként? A zsúfolt városban már nem is szívom, Hanem nyelem a szennyezett levegőt Kényszerből, vagy szolidaritásból Pedig már régen kiűztem álmaimból A hajnali ébredést,s a tétlenkedést Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon Végig éltem lelketlen évtizedeket […]

Posted by
Posted in

BÓDULAT

Túlérett a föld, a táj, a tenger, asztmás vulkánok is éledeznek, nyárharapó, vadóc lidércekkel, lánglombot pingálunk vén hegyeknek, s aranyfényű, megcsalt vágyainkkal kibékülünk most, bár nem muszáj, tűzhányók homlokát szárnyainkkal legyezzük, a kráter néma száj. Mesél az ősz; gyermekded haraggal vagy vidáman, ha arcán borvirág nyílik, és a számkivetett gazzal játszatja jázminok illatát, csak mímeli, […]

Posted by
Posted in

Nőnapra szeretettel…

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

nemzeti ünnep…

(március 15. margójára) nemzeti ünnep a nemzet halódik egymásnak feszült itt menny és pokol háborút visel mind ki mocskolódik mindenki mindenért másokat okol pedig csupán egyetlen cél a szent hogy övék legyen a “húsos fazék” ki hatalmát féltve trónol odafent ki lenézett nép lenézett “kisebbség” csak addig vagy fontos amíg szavazol de elveszik ha akarják […]

Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Rügyfakadás

Rügyfakadás Kiléptem a szabadba Az idő megenyhült A fákra tekintettem A csupasz fa is megszépült A kis rigó még nem énekelt A szellő csiklandozta arcomat Mélyet szippantottam a légből Lágy dallamossá téve hangomat Lassan táncra perdülök Különösen, ha a jövőnket tekintem A rügyfakadás meghozza a változást Ennek reménysugarát mindenütt elhintem A rügyfakadást táplálja a szeretet […]

Posted by
Posted in

Minden

Minden elmúlik,elszáll ami akkor fájt,nagyon jön a szép,hagyom   a bánat után a mosoly kínos,gyötrő napok újra csak rád ragyog   a nap most rád mint szép madár röppenő napok halmaza ha van,ki csókkal vár,haza.