Posted by
Posted in

Azon a mólón

  Egy ragyogó napsütéses márciusi délutánon Zsolt autójával megállt a Balaton parton. Egy keszthelyi kiküldetésből tartott haza, amikor elhatározta, hogy lekanyarodik ide, a mólóhoz, amelyen már legalább tíz éve nem járt. Sietve végigment a platánokkal övezett fasoron, ügyet sem vetve a gondozott pázsitból itt-ott kikandikáló krókuszokra, és a fákon csivitelő madarakra. A mólóhoz érve végigment […]

Posted by
Posted in

A “vén” kajakos

A ”vén” kajakos Megy a legény a Sajóra, kajakot tesz a folyóra. Víznek erős a sodrása, evezőjét mélyre mártja. Bátor legény a kajakos, szép lány nézi, oly bűbájos. Áramlat viszi a hajót, de tiszteld ám a nagy Sajót! Víz táncol a kajak alatt, borul egy pillanat alatt, ám van még egy gyors fordulat, s újra […]

Posted by
Posted in

Lassan húsz éve már…

Lassan húsz éve már, hogy utoljára Olaszországban jártunk – de az volt már a kilencedik olasz utunk – és akkor az egyszer egy jutalomút kapcsán, repülővel jutottunk el Rómába. A korábbi útjaink jóval kalandosabbak voltak: a férjem, mint mozdonyvezető évente igényelhetett négyszer hetvenkét órára érvényes ingyenjegyet az egész családnak. Vagyis egy-egy alkalommal több, mint nyolc […]

Posted by
Posted in

Életszilánkok

  Ma otthon jártam a szülőfalumban, Jakabszálláson, virágot vittem a temetőbe. Amint odaértem a családi sírhoz, és megláttam a fejfán apukámnak és a nagyszüleimnek a nevét, elszorult a szívem. Megrohantak az emlékek, egy boldog gyermekkor képei, az az időszak, amikor az ő féltő gondoskodásuk mellett boldogan élhettem takaros kis tanyánkon.  Nem volt akkor még villany […]

Posted by
Posted in

Locsolkodnék…

Ismét itt a húsvét, eljöttem én is, És mint látom, sok itt a szép-lány most is. Hiába locsoltam már meg sokakat Én bizony, nem kaptam finom csókokat. Locsolkodnék ma én itt is serényen, De sok szép sütemény van a szekrényen. Ennék, innék is, leülnék konyhába, Locsolkodhatok végre-valahára? Vecsés, 2015. február 3. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sok éve már… “Vers a karanténból”

Sok éve már Sok éve már annak. Egy anya megölte gyermekét, mert a gyógyulásról szőtt remények mind tovaszálltak. A kislány kérte anyját. Segítsen neki meghalni, hogy ne kelljen az éveket a reményt újra csalni. Az anya megtette. Amikor a halál már beállt, felöltöztette gyermekét, s önként feladta magát. A bíróság, mint közönséges gyilkost ítélte el, […]

Posted by
Posted in

Meglocsollak….

Edit Szabó : Meglocsollak.. Húsvét hétfőn már kora hajnalban, úgy éreztem Nap fenn a magasban, ünneplő ruhám magamra kaptam, üdvözlő verseim elszavaltam. Gyakoroltam, mit mondok majd néked, ajkaidon piros rózsa fénye, két szemedben csillogó a mosoly, nézz meg engem, hisz hozzám tartozol. Húsvét napján itt állok előtted, verset mondok, fogadd el én tőlem, meglocsollak rózsa […]

Posted by
Posted in

Nyuszi és tojásai – gyerekmondóka

Edit Szabó : Nyuszi és tojásai – gyermekmondóka . Nyuszi-muszi kiálltál a rétre annak is a leg-legközepébe, ünneplő ruhát vettél magadra, fénylőn süssön a Nap a hasadra. . Nem rezdül a szellő sem a réten, elbámultan néz a Nap az égen, csodálkozik, milyen alkalmas vagy, Húsvét napján nagy a te hatalmad. . Sok–sok piros tojást […]

Posted by
Posted in

Nézd.

Nézd,száll a kismadár a pillangók röpte száll,messze száll szálló képek,percek elmegy,mind örökre száll,messze száll nehézségek,örömök múló,mint az idő száll,messze száll testi,lelki börtönök magába zárt erdő száll,messze száll átélni a perceket egy ölelést,mosolyt száll,messze száll amíg lehet,még lehet időd erre,legyen,neked mely száll,messze száll elrepül,mint egy madár aki újra költözött szálló felhők között.   Megérzés ? Sok […]

Posted by
Posted in

Huszonegyedik század

Mi ma a földi létünk csupán egy hulló vakolat ? Oly sok van,mitől  félünk nincs hely a  nap alatt. Új,gazdag házak,márvány s van több millió éhező színtelen már a szivárvány a  Föld süllyed,elvesző Nincs hite,szónak,érvnek való világ,oly messze van nincs váró lelke a szépnek imádkozunk,oly sokan. Oly szép lenne a földi élet de nincs már,ami […]