Posted by
Posted in

Biztató /B.B.- nek /

  Biztató.  /B.B.—nek/         Fújom a füstöt, egyre többet, gondolatok csak pörögnek, nem ér el hozzám a világ zaja, lelkem saját gondjának otthona. Meghasadt, reped lélek … ne bánkódj ! Ereszd szélnek, mindent mi fáj, a múlt hol van már. Őrlődő napok fakult fénye, visz talán  – egy új reménybe. Hagyd hát […]

Posted by
Posted in

Kezeket eresztve.

    Kezeket eresztve.         Tátong az űr, valahol belül. Zuhanok, földet érek, valami most ér véget . Mellbe vág a hír, a tény, a valóság kőkemény. Szemem előtt a kép, mi foszlik szét, kezeket eresztve, pereg egy verembe, kinek már  nincs hite, megérkezik a semmibe.           Miskolc. […]

Posted by
Posted in

Egy élet asszonya

Edit Szabó : Egy élet asszonya Kicsi lányként jött meg a világra, gyerekkor volt minden boldogsága, évek jöttek, hirtelenség égett, felnőtt ember, szépsége a létnek. Fiatalság minden bolondsága milyen hamar eltévedt a mában, házas élet, gyerek, építkezés, lassította szívének erejét. Mosolygó arc, gyereksereg körbe, sportolónak nem esik terhére, esés közben nem csak a szív vérzik, […]

Posted by
Posted in

A felpuhitott diktatura

A felpuhitott diktatúra. Eltévedt a gólya hazatérőben. Rövid pihenőre tért egy tölgyfa tövében Az égre tekintett, s ott meglátta társait S felismerte köztük falusi barátait Kerepelt utánuk, rossz irányba repülnek Válaszoltak: mindenütt vér, ezért menekülnek Ahogy párja megérkezett tanakodni kezdtek Vajjon:pajtásainknak higgyek,vagy ne higgyek Hogy visszarepülve elérhessék falujuk határát Kerülővel útba ejtették Budapest látványát Az […]

Posted by
Posted in

Utolsó tánc

Edit Szabó : Utolsó tánc Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény, nincs már egyéb vagyona, kezében a vonója. Magas fának aljában padja várja magában, egyedül a végtelenbe, hegedűje két kezében. Lassan húzza a vonót, halkan búg a zeneszó, vágyában oly messze jár, álmában is táncot jár. Táncra kél az őszi avar, párosan szép, felhő […]

Posted by

Az év diák írói és költői – 2017.

2018. február 4-én rendzetük meg Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban “Az év diák írója és költője 2017.” pályázatunk eredményhirdetését és díjátadását, valamint az “Ez minden” című diák antológia bemutatását, ami a pályázatra beérkezett helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokat tartalmazza. Az alábbi cikkben közöljük a rendezvényen készült fotókat a jelenlévők nevével, a helyezettek névsorát, valamint a […]

Posted by

Művészportré Szakáli Annával

Művészportré sorozatunk ezen epizódjában Szakáli Anna szerzőnkkel beszélgetünk életéről, társadalmi szerepvállalásairól és irodalmi munkásságáról. A beszélgetés közben elhangzik a szerző néhány verse és rövidprózája is Kardos Katalin és Kocsisné Heiler Éva előadóink tolmácsolásában. A szerző bemutatkozása és néhány alkotása Hitvallásom: Minden embernek joga van a lelki és testi szabadsághoz, más ember lelki és testi szabadságának […]

Posted by
Posted in

Vérzik szívem

  Vérzik a szív, ha nem vagy velem, Fázik, a lelkem mikor szeret. Álmomba kélek, ölelj át Szoríts magadhoz mind azon az éjszakán.   Vérzik szívem, ha veled vagyok Hisz akkor és boldog vagyok. De vérzik, a szívem mikor elkel menned, S a kék éggel üzenem, mennyire szeretlek.   Felébredve veszem észre Csak álmodtam az […]

Posted by
Posted in

Itt állunk a tó partján

  Itt állunk a tópartján bájunkat kínálva Víztükrében őszi nap sugarában. Az úr fényes arca tekint reánk Ősz karja mind édesanya ölel át. O mi fák mit öltöztetnek Ruhánkat palettaszín tükrözte. A csábító napforró melege Águnkat boldogan melengette. Itt élő madarak hada Mindig más dalt dúdolnak És a víztükre adja báját Mink csak itt állunk […]