Posted by
Posted in

Félhomály

Félhomály   Kialudtak a fények, az egész város sötét, asztalomon csak a gyertya és a monitor fénye ég. Azt mondják, a gyertya lángja meleget ád, lelkedet melengeti, ha bánt a magány.   Künn zuhog az eső, dézsából öntik, bent a lakás melege vár, szemed fátylában megcsillan a gyertya lángja, rádnehezedik a félhomály.   Az eső […]

Posted by
Posted in

Hit

Hit Életednek értelmét mondd, megtaláltad? Érzését szívednek valaki valaha kitalálta? Szépségét a világnak mind észrevetted, s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.   Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél mint Szüszüphosz, megoldani mások baját, s mikor terhessé vált az élet, nincs, ki gondoljon Rád.   Mások terhét meddig cipeled még? Van-e még hited, hogy befejezd itt még […]

Posted by
Posted in

Csillagdal

Csillagdal   Csillag, csillagfény! Mást ígér, nem a napot, de az eget, égen túli gyötrelmeket.   Csillagom, holdas éj! Ne ígérj! Csak magadat, tenmagadat, hajnali virradat.   Szivárvány, fénytörés, záporba toluló napsütés. Csalogat, hiteget, játékos kedvű földi istened.   Villámlás, mennydörgés, haragvó istenség, az égi kovács a vasat üti, ereje izmait feszíti.   A tüzes […]

Posted by
Posted in

Elefántcsont

Elefántcsont   Látod? Ott fenn! Azt a fehéret? Látom, nézem, nyújtom karom, de nem ér fel.   Milyen fehér! Miből készült? Hóból vagy tejszínhabból? Nem gyermekem, elefántagyarból.   S miért van oly messze? Karom nem éri el sosem, de még a hangom sem, hallja senki  ott fenn.   Sikítsak, Anyám? A gondunk oly sok már. […]

Posted by
Posted in

Tánc

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]

Posted by
Posted in

Az Úr érkezése

AZ ÚR ÉRKEZÉSE (A verset Ady Endre azonos című verse ihlette) Mikor letértem az útról s a lelkem megtelt bűnnel, szelíden és kedvesen szolt hozzám az Isten.   Eltévedt bárány! Jöjj vissza a nyájba, hiszen Terád is vár a Mennyeknek országa!   Ó, Teremtőm! Hallja hangod szolgád, bocsáss meg nekem s én visszatérek hozzád!   […]