Posted by
Posted in

A sztupánál

A sztupánál A zalaszántói Világosvár-hegyre kapaszkodtunk. Ormán Európa legnagyobb sztupájának* lombok fölé emelkedő csúcsa szúrta nyársra az arra tévedt bárányfelhőket. Hajdan volt szőlőskertek érett cseresznyéi nevettek ránk. Fogócskázó, babos kendős kislányok angyalhangja csilingelt a múltból. Ameddig az ösvény, a bazaltkövekből épített buddhista tornyocskák**, az ágakon napfürdőző piros gömböcskék mindenkié, felérve a Buddháé lesz a minden, […]

Posted by
Posted in

Átrohanva a tájon

Átrohanva a tájon Némafilm az a táj, melyet csak szemlélhetünk. Ha nem tapossuk rétjét, ha nem járjuk erdejét, és nem vagyunk kíváncsiak lakóira, csak lepereg előttünk. Igaz, színes, de szófukar. Csak vázlat, vagy félkész. Mikor a falusi apó megszólal, a vidék is beszél, szóhoz jut az öreg templom, az évszázados tölgy és a határ. A […]

Posted by
Posted in

Hova odaérni könnyű, örülni ott nehéz

Hová odaérni könnyű, örülni ott nehéz Ki van magasabban? Ki a tengerszint felett ezer méterrel bandukol a fennsíkon, vagy ki fele magasból, a várfokáról néz a szédítő mélységbe? Kinek szíve megtelik az ősök üzenetétől, melyek árnyas zugokból, leomlott falakról, kopott küszöbökről sejlenek felé. Most feltűnnek a hegykoszorúk övezte dombvidéken, harci méneken a hazaigyekvő várbeliek is. […]

Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Bolond Jane a püspökkel diskurál

William Butler Yeats: Crazy Jane talks with the Bishop W. B. Yeats: Bolond Jane a püspökkel diskurál Találkoztam a püspökkel az úton, És sokat beszélgettünk: ő meg én. „Melled lapos és hipp-hopp leesik, Hamarosan kiszárad majd az ér; Mennyei palotában lakni, az igen; Nem holmi ólban, hol a disznó él.” „Jó és rossz, szinte rokonok, […]

Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]

Posted by
Posted in

Példázat

Látod, a magas fenyő apró magból bújt elő, napról-napra, évről-évre  erősödött zsenge törzse, kiállt sok fagyos napot, forró nyárban szomjazott, ágait ha vihar tépte, nem szidta a szelet érte, ahogy gyűltek évei, sokasodtak gondjai, de türelme erősödött, nem sürgette ő az időt, mikor odaérett, sorba’ tobozait elhullatta, s elégedetten emelte, homlokát az őszi égre.

Posted by
Posted in

Művészportré Szűcs Jánossal

1954. november 14-én Békéscsabán születtem. Édesapám szobafestő, édesanyám kiskereskedő volt, már mindketten meghaltak. Gyermekkorom és ifjúságom a nagykorúságomig Vésztőn telt el. Színes, élményekben gazdag falusi gyermekkorom volt. Ezt ma is nagy kincsnek tartom, nem rabolták el a szüleim a gyermekkoromat, hagytak játszani. Az általános iskolát, a gimnáziumot Vésztőn végeztem el. Miután leérettségiztem, 1973 nyarán Budapestre […]

Posted by
Posted in

ARANYBÓL

ARANYBÓL 1. Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek. 2. Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, […]