Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Január derekán

Edit Szabó : Január derekán Kora reggel kivet az ágy, bizony tudja ő az okát, nagy pelyhekben szakad a hó, számomra ez nem biztató. Ajtó előtt a teraszon csúszik egyet csizmatalpom, minden fehér, míg szem ellát, ide kell már a hólapát. Hű kutyáim köszöntenek, mély hóban úgy lépegetnek, lépcsőseprés, út tisztítás, jószágaim éhesek már. Ők […]

Posted by
Posted in

A tékozló fiu

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve Küldjük messze messze az ismeretlenbe. Hullámok, melyek afrikát is megkerülve Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed Hatalmába ejthet a […]

Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Bodorka

Bodorka A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására Az úton ballagó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pünkösdi királyság

Rózsa Iván: Pünkösdi királyság Hogy összebújnak a kirakott karácsonyfák! Bevégeztetett, immár sorsukat várják… Pünkösdi királyság volt bizony az övék: S tűzben várja őket az örök messzeség… Budakalász, 2017. január 9.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Születésem előtt három évvel…

Rózsa Iván: Születésem előtt három évvel… Tocsogtunk a vérben, fuldokoltunk a szennytől: Legyünk végre szabadok! – kértük Istentől. Úgy is tűnt, meghallgatta Isten a szavunk: Győzelemre viszi tiszta, dicső forradalmunk… De kiderült, még az Ő hatalma is véges: A népfelkelések végkimenetele mindig kétes. Győzött végül az idegen túlerő, a szovjet: A szabadság eszméje, jelszava odalett… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Politikusok dala

Rózsa Iván: Politikusok dala Szemét vagyok, ő is szemét: De holló hollónak nem vájja ki a szemét! Hagyom lopni, ő is engem: Nem kell, hogy a nép szeressen. Nem szeretek senkit, üzletet kötök: Főleg a Sátánnal, Mefisztóra ütök. Akkor vagyok „boldog”, ha gyarapodok: Milliárdokból szegényeknek csak alamizsnát adok. De elvárom tőlük, hogy ezért kinyalják a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ha(lál)

Rózsa Iván: Ha(lál) Ha a halál, De a „death”: Egyszer megtalál, S palira vesz…. Budakalász, 2016. december 30.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi marad?

Rózsa Iván: Mi marad? Istentől kapod a fényt: Szeresd is hát Őt, ne csak féld! Isten előtt nincs titok: Legyen bár áldomás vagy szitok. Isten elvárja, hogy őszinte légy: Az Ő műve a Föld és az Ég. De számon tart minden kis madarat: Ha elhagyod Őt, ugyan mi marad?! Budakalász, 2016. december 30.