Posted by
Posted in

Én Uram!

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. Szívünkben az október huszonharmadika Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, Liberalizmus elkerülje udvarunk. Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, Ezer éves államunk, állam maradjon. Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le […]

Posted by
Posted in

Ezt látjuk…

Hétköznapi pszichológia Embernek végül is csak az arca ismerhető, Ezt látjuk, ezt mutatja, tán’ ilyen ő… ez nem ő! Arca mögött lakik ama szigorú valóság, És csak nézzük, de nincsen semmi átláthatóság! Lehet, hogy van kiskapu, a szem a lélek tükre? Lehet! De ez lélekhez képest, csak kis mütyürke… Sok mindent látni –de a legbensőt […]

Posted by
Posted in

Kedves, legyél az enyém

Edit Szabó : Kedves, legyél az enyém Magas vár a messzeségben letekint a mélységre, szépség tárul szeme elé, zöld erdő rengetege. Körbeveszi a kis tavat lágyan ringó hulláma, csónakosok ott eveznek csendesen a távolban. Tükröződő zöld habokban vígan éled a varázs, tó parton a magas dombon valamire vár a lány. Fidres-fodros szép ruhában a mosolya […]

Posted by
Posted in

Találkozás

Edit Szabó : Találkozás Magas erdő fái között a napsugár fénylőn köszön, lágyan simít úton végig,, fiú és lány csókja érik. Véletlen találkozások, kéz a kézben ballagások, simogatás,érintések, fokozzák a szenvedélyet. Hosszú az erdőnek útja, fáknak ága betakarja, egyedül a fiatalság, leány lábujj hegyre feláll. Gyengédek az érintések, kedvesek az ölelések, szem a szembe belemélyed, […]

Posted by
Posted in

feketén szeretlek

fekete szobámban feketén merengek hullanak szememből a fekete könnycseppek fekete szívemet hagytad el könnyedén százfelé meghasadt vérezget feketén fekete dallamok csendesen nyugtatnak összeborult minden fekete lett a Nap fekete szerelmen feketén gyászolom ordítva pusztít el a fekete fájdalom fekete orvosság fekete méreg az lettél számomra egy fekete élet  

Posted by
Posted in

Osztálytárs

Utánam rohantál, megszólítottál, nem tudtam ki vagy. Mutogattál, beszélgettünk, éreztem te vagy a Nagy. Fecsegtünk a régi szép iskolaévek csínytevéseiről. Barátságról és huncut szerelmeink bénító öleléseiről. Minden mondatunkkal ott voltunk az iskolapadban. Számoltunk, olvastunk, súgtunk, ebben a pillanatban. Jó szívvel idéztük fel a régi szép diákéveinket. Hosszan soroltuk erősségeinket és gyengeségeinket. Búcsúzni készültem, elszaladt nagyon […]

Posted by
Posted in

Boldognak lenni

Most megsúgom neked mi is a boldogság, ezer arcra festett rakoncátlan hóbortosság. Délibáb álarcával betakart izzó semmiség, elménkkel játszó csodatévő képlékenység. Szívünkben érzések forradalmat játszanak, tétova ingoványok is semmisnek látszanak. Amikor két karoddal átöleled magadat, gondolatban ragadod meg az égi madarat. Szívedben csend és kiabálás egyszerre ég, lepereg ajkadról a hamuba hulló szóhulladék. Szivárvány színeivel […]

Posted by
Posted in

Az életem a saját ördögöm kertje?

Át kell lépnem a saját árnyékom…? Lehettem volna akár, fellegekben odafent, De egy biztos, voltam már a pokolban idelent… Lehettem volna én máris, olyan nagyon gazdag, De egy biztos, voltam én mindig érzelem-gazdag. Fenn Nem! Itt Lenn poklot Jártam. Üres Zsebbel, gazdagon… * Megértem én már erdőtüzet, megvadult árvizet, Sima vízhegyet, nagyon ágaskodó örvényeket, De […]

Posted by
Posted in

Az életben…

(10 szavas) Az életben, mindig kell dönteni, De mit lehet ezzel veszíteni? („Vágyódás délre”: Tizenhat szótag “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ha El akarsz menni, menj ma. Most ne várj A sült galambra. * (3 soros-zárttükrös) Az életem, titkos ősvényein majd, vakon bóklászok, Keresek, nem tudom mit, de soha semmit nem találok… […]

Posted by
Posted in

Ragacs

  A napraforgók búsan meredeztek a kert végében. A szél néha unottan hintáztatott rajtuk egyet, mire azok ijedten kapkodtak száradó leveleikkel a levegőbe, hátha valamiben megnyugvást találhatnak. Csönd ült a fákra, a színes madárkák már mind elmentek, nem trillázott rajtuk semmi. A fészkek üresen tátogtak bele a hűvösödő alkonyba, hogy jóllakjanak a szótlan órákkal. Olykor […]