Posted by
Posted in

Eszmélés

Fonnyadt bőr alatt felnyög az élet réved a szempár félig még itt, félig már odaát éled, sajgó napok szabdalta homlokon felelet ül mindent-tudás önvallomás benne bűnbánat nincs lehulló lélekbilincs csörren ahogy felszabadul a sóhaj: nincs gyarló emberi vétek, mit az Isten fel nem oldoz! hisz minden barázda megbánást hordoz… Fonnyadt bőr alatt felsír az élet, […]

Posted by
Posted in

Csak az igazat!

Csendet, csak a lényeget mondd, Isten! Csak a lényeget, ami kell hogy a szív az életet pumpálja körbe körbe a hamis, a hazug a gyáva, az álca a téves, a réges régen elhagyott szavaktól hemzsegő agyamból űzd ki, kifelé, aki csak áltat! Csak az igazat halljam a parazsat, ahogy sercen a szívben a tengernyi rímben […]

Posted by
Posted in

Esőben locsolni…

Zöld erdőben jártam, Vadnyulakat láttam. Útközben eláztatott a friss eső, De most a locsolómat veszem elő! Fogok-e itt sikert aratni? Szabad-e itt nekem locsolni? Vecsés, 2014. augusztus 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Többfrontos küzdelem

Többfrontos küzdelem. Az ellenzék felépítette a virtuális gondolati rendőrséget Hamis vádaskodása az egész földgolyót befedte A félelem vírusa erőiket megnövelte A többfrontos küzdelemben hitünkkel felfegyverkezve tudjuk, hogy hamar megérkezik erőfeszítésünk gyümölcse Az Únió Pilátusi kezét mossa Sőt habzó szájjal a sajtóval együtt kiáltja Magyarország méltó a halálra! a harc több fronton folyik Ma a koronavírus […]

Posted by
Posted in

Ha egyszer erre jársz

Ha gondolsz rá, hogy újra láss, nézz be hozzám! Várlak, kedves. Ne félj, a múlt nem zaklat fel, a szívem már szelíd, csendes.   Tovalibben, szellő szárnyán figyel egy régvolt darabka, csipkés felhőknek lágy ölén múlt képét űzi, zavarja.   Kutakodok emlékek közt: – első randevúnkra várok, virágot hozol, jössz felém, szerelmes gerlepár egy ágon… […]

Posted by
Posted in

Anyám álma

Anyám álma a békességet vágyta, csendesen libbent sóhaja a légbe, ha apám borgőzös hangja harsogott, behúzódott egy csendes helyiségbe.   Anyám rendkívül egyszerű asszony volt, tetteit kísérte szolid szerénység. Szalmával tömött kemény derékalján született méhéből öt kis reménység.   Anyám keze alatt égett a munka, libát tömött, gázolt állatok almán… robottól megkérgesedett tenyere, mint bársony, […]

Posted by
Posted in

Erdei pihenő

  Hallgat a táj. Sejtelmek és titkok. Víz csobog, csilingel hegyoldalban, bukdácsol le sziklákon, köveken kavics-mozaikmedrű patakba.   Zöld lombsátor a kékes ég előtt, pufókon pöfeteg felhőpöttyök, hasukat aranyfényben fürdetik, virágokon zümmögnek a böglyök.   Nyugodt, szépséges léleksimulás, lustán hömpölyög a folyó tova, a mozdulatlan felszínen szinte mint tükrön, csillog a Nap sugara.   Szellő […]

Posted by
Posted in

Eddig nem locsolkodtam!

Eddig azt sem tudtam, mi az a húsvét hétfő, De mondták, ha elmúlik a hó, az is eljő. Érzem a tavasz illatát… van itt hólapát! Tegnap tavasz volt… ma még hallom a tél szavát. Kölnim befagyott, Nem kérek mustot, Kellene meleg dzseki… Szabad-e itt locsolni? Vecsés, 2013. 03. 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Adjon Isten… locsolnék

Adjon Isten, ház uram! Jöttem, locsolni akartam. Nem Önt persze, hanem a nőket, Uram engedjék, kérem Önöket. Látom, van itt sonka, pálinka, Látom, vendégeket várnak ma. Én itt vagyok a kölnivel, Locsolnék szép szerivel. Nos, akkor kérem, van nő itthon, Vagy levezetem dühöm a főtt tojáson. Hívjanak meg kérem, sonkára, tormára, Utána csak locsolhatok nőket […]