Posted by
Posted in

Szeretetre hangolva

Gyakran álmodom szép dolgokat Hiszem a sors még titkon tartogat Vágyakat, melyet még gondosan elrejt. Rejtvény ez, mit örömmel megfejt Kinek igénye van egy szebb életre, Kiben ott él még a csodás élet-zene. Az ember vágyai sokszor égig érnek. Megvalósulhatnak, vagy csak az enyészet Ül tort, felette a hullámok vad táncán. Valahol, talán, egy új […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]

Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by

Negyven sor

Válladon a csend magánya. Arcodra írt látomás. Három majom hoz szabályt ma. Sárral teli árkot ás. Homlokodra égett bélyeg. Félreértett szentbeszéd. Korcsként könyvelt telivérek. Fiad kesztyűt dob eléd. Sziklába vájt furcsa otthon. Új második emelet. Muskátli az utcafronton. Elköltözni nem lehet. Bölcsességek falra írva. Látod belső udvarát? Ecetfáknak nagy a kínja. Talán jobb lesz odaát. […]

Posted by
Posted in

Hagyaték

Eltékozolt örökségek… Közhelyeken túl ki lát? Földhöz tapadt rögös lényeg megvédi saját fiát. Partokat ostromló ár vagy. Lehetsz kiszáradt meder. Valaki majd mindent rád hagy. Búcsú nélkül enged el. Esővízben ázó falak. Ennyi volt a látomás. Ezeréves romvár marad. Őrizgeti bárki más? Megünnepelt születések. Szárnyaink egy test fölött. Vastagszik a hámló kéreg, ősanyánk átöltözött. Lebegő […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott

Posted by
Posted in

Álmodozó

Ha kóbor hang lennék csöppnyi szádba kérezkednék érzéssel megfesteném ajkad ha szótlan lennél…Ó, mondjad!   Ha simogatás lennék selymes bőrödön pihennék had hintse csordultig tested ezer s végtelen  sóhajom.   Ha szemhunyás lennék éltető fényt tőled vennék csillogó ég kék szemed csodáinak sűrűjébe lépnék.   Ha hallgató csend lennék zajodban otthonra lelnék szívedben zárakat nyitnék […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 19-59 éves urak

Szerelmes vers versenyünk negyedik és egyben utolsó kategóriája a 19-59 év közötti urak voltak, így ők izgulhattak legtovább február 18-i eredményhirdetésünkön, valamint jelen cikksorozatunkat is velük fejezzük be. A sikeresen szerepelt alkotókat ebben a kategóriában hárman képviselték: Jacsó Pál, Szedő Tibor és Németh István (képünkön) A rendezvényen elhangzott alkotásaik: Jacsó Pál: Ismeretlen szőkeség Egy csipetnyi […]

Posted by
Posted in

Nem a te sorsod

B. Mester Éva   Nem a te sorsod   Nem a te utad, hogy mégis rám találj. Nem a te harcod, az áldozata fáj. Nem a te bűnöd, hogy megszerettelek. Nem a te sorsod, hogy szerethesselek.   február 24.

Posted by
Posted in

rántottám

Reggeli rántottám olajban lángol, igy jár, ki folyton a fészbukon lájkol. Nem kérded hogy vagyok, de olvasod mától a posztokat, amiben rímekkel játszom. Benne van mit érzek, s gondolok a máról, ezekre kommentet nem várok mástól.