Posted by
Posted in

Húsvét az én napom

Szabó Edit : Húsvét az én napom Húsvét napja megérkezett, minden leány nekem termett, szívrepesve várnak engem, felém nyílnak tekintetetek. Minden asszony, minden leány mosolyogva tekint reám, kiskertekben virág terem, illatukkal jelentkezem. Megöntözlek kicsi rózsa, édesanyát sem kihagyva, hajtsd le fejed, szép nyakadra hulljon kölnim illatárja. Illatozzál Húsvét napján, soha el ne hervadozzál, azt kívánom […]

Posted by
Posted in

XI. szonett

Szabó Edit : XI. Szonett Feketén világosbarnán vöröslő Merengő bolygóm a fáradt ég leste Miért nem lendülhetek a végtelenbe Kiért foroghat lelkemben megértőn. Él a földemen mindenhol termékeny Szépsége által alkotott világok Bolygóm hűs fények lángja világol Testében vágyak tüzei elégnek. Reményem bizodalma kiszabadul Minden az atomi csendbe visszahull Létnek a térnek lélekfény adatott Tág […]

Posted by
Posted in

Mondschein Szonáta

Mondschein Szonáta! Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának Godolataim messze – messze fényévekre járnak Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak Illatuk az Úr figyelmét […]

Posted by
Posted in

Udvariatlan, kíváncsiskodó turista-csorda

Úgy nézelődtök, mint udvariatlan, Kíváncsiskodó turista-csorda És fekete tollú csibeként Rondítjátok el őszinte képet: “Csip, csip, csip — hol az Értelem; hol az értelem; Kérem mind, mind; noha Te gyáva vagy, s ekként Oldhatsz meg könnyed szerén Problémád eltúlzott; fontmag Fellegét, erdejét, messzijét.” Minden szavatok hadova: Kedveskedni akartok, noha Nem talál be szeretet nélküli Nyila […]

Posted by
Posted in

Sajnálom magunkat

Szakadjon meg a szívem, ha már lüktetni sem képes érted. Olyan kár, hogy elmúltam véled édes egy szegénykém. Sorsunk mára egymáséiban rekedt félig telt üresség. Törjön széjjel sziklák erős csontú hátán, e nevetséges színlelés. Hogy én a te örömödre, s te én értem teremtettél. Had maradjon meg a homályos remény, – hogy a világ úgy […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

Rosszindulat

Rosszindulat   Rosszindulat feketéllik, rossz színei sötétek, rideg, hideg körbe kerít, nyerítnek a szörnylények. Lófogaik sárgák, nagyok, marcangolni készek, ostoba vihogásuk tele mocskos kéjjel, s érzelem vámpír gyanánt rabolják a lényed. Mázsasúlyos keserűség, bánatfelleg, mogorva nyomja szíved, latolgatod: menekülj vagy ottmaradj? Az időre ráhagyni, nem szerencsés mindent, előbb utóbb rá kell jönnöd, mit ér tisztességed!

Posted by
Posted in

NAGYSZOMBATON

NAGYSZOMBATON   Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le.   Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig!   Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]

Posted by
Posted in

A lakitelki sátor

A lakitelki sátor! Az idő múlásával emlékeim egyre csak egyre tolulnak Rossz döntéseim mulasztásaim gondolataimba nyomulnak Vidéki életem, változatos munkám a balatoni táj szinesitette A politika okozta egyre szürkülő világunk gyermekeim éltette A változás szele váratlanul, felkészületlenül érintett Nem mertem gondolni,hogy a kommunizmus bevégzett Hiányoztak a fővárosi ellenzéki megmozdulási jelzések Ez volt a nagy hátránya […]