Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyszerűen

Rózsa Iván: Egyszerűen Küzdesz másokért… Küzdesz az emberiségért… Harcolsz bolygónk fennmaradásáért… Miért nem kaparsz einfach magadért? Budakalász, 2016. november 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sakkjátszma a Halállal

Rózsa Iván: Sakkjátszma a Halállal A Halál után talán már csak a Semmi van… De talán legalább valami van… A Halál után talán semmi sincs… De talán legalább valami nincs… Budakalász, 2016. november 15.

Posted by
Posted in

Kegyes hazugság

Ahányszor átéltem a keserű gyászt, Szeretteim elvesztésének minden kínját, A te fájdalmad tovább nem növeltem, Hisz vonszoltad magad, betegen.   Könnyeim, csak titokban peregtek szabadon, Amikor lelkemet feszítette a fájdalom, Befelé hulltak azok a könnyek, Nem volt az a szívnek könnyebb.   Felvettem a nyugalom álarcát, Nem sejthetted annak titkát, Bezártam az érzelmek kapuját, Terhét, […]

Posted by
Posted in

Születésnap

   Minden év december tizennegyedikén este, immár huszon(….) éve rendkívül izgatottan fekszem le aludni.    Kislányként még majd kiugrottam a bőrömből, annyira vártam megkapom-e a hőn áhított játékokat, mesekazettákat a születésnapomra; ekkor még eljöttek a hétvégi ünneplésre az unokatesók, keresztszülők, édesanya a nővérével együtt sütötte a tortát, bizony ám házi készítésű volt, ha nem is […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi készülődés

Karácsonyi készülődés O kóbor gondolat, Táncol vele az alkonyat. Apró léptű fehér pihe. Betakar mindent. Pattog a tűz sül a kalács, Jászolt takarít már a juhász. Friss alom kerül minden fele Várják a kisded érkezését. Kántálok járják az utcát, Énekelnek szívük boldogság. Rippig, ropog a fehér takaró Táncot jár a havat hozó. Odafen a csillag […]

Posted by
Posted in

Lányomnak

B. Mester Éva   Lányomnak   A magzatvíz ködében sem tudtad hol vagyok. Vigyáztunk rád mégis, én és az angyalok. És ha egyszer én is messzebbre távozom, az unokám arcára írom a mosolyom.

Posted by
Posted in

Neked adom

B. Mester Éva   Neked adom   Enyém a csend, a hallgatás, a villanófényes felragyogás, az egyetlenegy ölelés, a vitriol ízű felismerés.   Megértettem az életed, tudom, hogy mit miért nem lehet. Csillagok közt, az utadon, neked adom a mosolyom.   12.13..

Posted by
Posted in

Újsághírek

Figyelmetlenül ment keresztül a síneken özvegy Szobnel Lászlóné – szül. Lenbozs Teréz – és a vonatot halálra gázolta. Óriási régészeti leleteket nem találtak Pattyaputtya határában. Az értékek felbecsülhetetlenek. A meg nem talált tárgyakat a Nemzeti Múzeumban fogják nem elhelyezni. Négyes ikreknek adott életet Nyúl Tiborné budapesti lakos. Az édesanya és a csecsemők túl van a […]

Posted by
Posted in

Rímek

Gyógyszertárban sorba állva – a semmibe elmerengve– vártam azt a csodás Bánfit, amitől a hajam ment el. Játszottunk a barátommal Néhány izgalmas sakkot. Az ezredik játszma után kapott szegény sakkos sokkot. Legel a nyáj domboldalon, furulyázik Mihály heverészve. Jön mátkája – boldog nagyon –, őt veszi most kezelésbe. Fáradt és öreg vagyok, fejemben óriási a […]

Posted by
Posted in

Voltál és leszel

Te voltál az első, az igazi, a legjobb, a legszebb. Te voltál a mindenem, vigasztalóm, kedves. Te voltál az első, ki friss illatot hozott. Te voltál az, aki megváltoztatott. Te voltál a hajnalom legelső sugara. Te voltál éjszakám legfénylőbb csillaga. Te voltál, ki szeretett, ha bármi baj ért. Te leszel az, kit kárpótolok mindenért.