Posted by
Posted in

AB OVO

Eredendően Tegnap felrobbant egy sablon naplemente. A száguldozó alkony-repeszekből, összekarcolt gleccserég alatt, súlytalanság sarjadt szenvedélyből, és vörös sörényt ráztak lánglovak. Tűzpalástból bújt elő egy rőt vad, rongyos sárkányteste korrodált, magmát beszélt, míg gerince olvadt, maga köré vihart komponált. Skarlát ölet rejt a sztratoszféra, szárazjég mohát borzol a szél, tegnap felrobbant egy sablon naplemente, és a […]

Posted by
Posted in

Átok?

Emberi faj ilyen, Nem él békés szeretetben… Mesés áskálódás. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli buzgalommal. * Ember olyan önző, Másikra irigykedni, jó… Szeretet, békesség? Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Juj, de jól művelik, Történelemhamisítást… Világ, nyakig sáros. Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Manapság, ez szokás! Ezt sugallják… horrorfilmek. Gyerek, […]

Posted by
Posted in

Úton a Húsvét előtt

Edit Szabó : Úton a Húsvét előtt Prófécia jelezte, Istennek ígérete, híre messze előzte,, Jézus eljövetele. Tettei oly csodásak, gyógyítja a vakokat, egyenes lesz a sánta, vígan szalad utána. Szamárháton érkezett, hozsannáztak emberek, ruhájukat rászánták, lengették pálmaágát. Győzelem és diadal, Aranykapun vasárnap, Jeruzsálem temploma, Jézusnak most a célja. Prófécia ígérte, királyotok Ő lészen, várjátok a […]

Posted by
Posted in

Isteni fény

Isteni fény Fényként zuhan közénk, figyelj, tétova Emberiség! Figyelj a jelekre! Ne menj el mellette, mert általa üzenek. Rossz úton jársz! Nem hallod a világ baját, süket fülek, némaság bénitja az akarást. Ábrándot adok a lelkednek. Elűzöm a Sötétséget, csak higyj bennem! Zuhatag vagyok, mi fénnyel jár. Istenség, mely palástjával beborítja a világ baját. De […]

Posted by
Posted in

Miért kék az ég?

Miért kék az ég Az Isten az első napon teremtette az Eget és a Földet Az eget kéknek Mely megnyugtató szemünknek S selymes fényét A még bűntelen Ádámnak ajándékozta Mellyel szeretettel betakarta, Hogy Évát is átkarolja S ezzel az első családot megáldja Haragoszöld a tenger Mely bánatról énekel A kísértés almafája Zölden kérődzött a csábításra […]

Posted by
Posted in

A természet pirkadata

(3 soros-zárttükrős) A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából, Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint, megszokásból… A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából. Zöldül a határ, Erdő, mező, s a liget. Tél megy, jő tavasz. (Bokorrímes) A pirkadat zsákban hozta a rügyeket, És bűvészi tehetséggel, szétosztotta ezeket. Mást nem hozott! De ki hozta a legyeket? […]

Posted by
Posted in

Tavaszról, anziksz

Már itt a tavasz… Csepergő az eső, Fűszál kitátott szájjal vár… Jó, szárazság helyett! Sárgul a szeder levele, Belapultál a szívembe. * Dús, zöld a legelő Eteti a rőtvadakat. Párzás időszaka. Éveken át arra vártál, Ide nekem bele bújjál. * Ég, máris fagymentes, Kis patakon már nincs páncél. Hal, úgyis kiugrik. Sikerült az attrakció, Nincsen […]

Posted by
Posted in

Húsvét hétfőn

Edit Szabó : Húsvét hétfőn Húsvét hétfőn készül legény, meglocsolom mátkámat én, szagos kölnit a keblére, hajtom fejem majd mellére. Sorra járom az utcákat, tudom, de sok leány várhat, reménykedik mind titokban, szerénytelen szép ruhában. Legszebb ruhák ékesítik, férfi szemnek kedveskedik, mosoly virít szájuk szélén, komolyságuk most e szépség. Nohát, lányok csak várjatok, a kútvizét […]

Posted by
Posted in

Gyógyítsanak meg

Idejét sem tudom már, mióta őrizlek. Vigyázok rád, beragyoglak a fényemmel, melegen tartalak, figyelem minden rezdülésed. Emlékszem még, milyen volt, amikor tiszta voltál, szinte érintetlen, nálad gyönyörűbbet el sem képzelhetett senki a világegyetemben. Óceánjaid, tengereid a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázva, hullámzó palástként vontak körbe téged, sós illatukat egész az égig lehetett érezni. A szárazföldek zölden […]

Posted by
Posted in

A fegyver neve: ember

A fegyver neve: ember   Még mindig az a jéghideg, kőkemény márvány… A hideg, dermesztő levegő. Illattalan és élettelen. A kínzó csend. Néha egy élces, fülsértő koccanás csak, ahogy az acél és a vas a márványt érinti. Lillian reszketve feküdt a sarokban, minden porcikája sajgott. Fogalma sem volt róla, hány hete zárták már be ebbe […]