Posted by
Posted in

Legelő

Nyáron szép zöld, Ez legelő, Hol levegő, Friss lég-szeplő.   Ott sok bárány, Delel, ábránd, Játszik juhász, Egy furulyán, Szép dallam száll, Levegőn át, Hallod nótát.   Kancsós vize, Mit kimértek, Ő is pihen, Nap rá süt le, Jó emlékek, Felderülnek, Elméjében, Gyermek lehet.      

Posted by
Posted in

Kalapom

Ha lesz egy kalapom, Alatta lesz bolygóm, Bolygóm a nyakamon, Erre – arra forog.   Bolygómban észképek, Helyek tévelyednek, Hogy s mitévő legyek, Jobb tanulás s minden.   Fülemben mi tartja, Nagy – nagy kalapomat, Hallgat gitáromat, Penget lantomat.   Kalapom alól, Látom szép álmom, Olykor szól dalom, Képes szólamon.   Ha nem lesz kalapom, […]

Posted by
Posted in

Új vihar fakadt…

A tavasz érkeztekor… Szikrázik a bárányfelhők félhomálya, Fény az árnyékkal az újult táncot járja. Új tavasznak lehet, sehol sincs árnyéka… Nap a felhőkkel játszik, Előttük virít, mögéjük lopódzik, Velük bújócskázik. * A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Annyira feszélyezetlen, hogy szinte már lökött, A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Pajkos táncba […]

Posted by
Posted in

Gyanakodok… tehát kell félni?!

Elvadult vizionálás… Élni hosszan… Gyanakodni és félni? Vagy félelemből mélyen gyanakodni? Mindkettő a hétköznapok részei! Nyikorgó, zakatoló agy részei… Az élet, elég lehetetlen küldetés, Itt mindenki öntelt, nincs benne megértés, Azt nem találok, talán majd, lent a sírban, Addig meg csak élek, mostoha sorsomban… Az életünk része, a félni és gyanakodni, Meg sok bosszú elöl […]

Posted by
Posted in

Lajos és a csúnya Jenő

Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról   A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]

Posted by
Posted in

A fém szelíd, halk zengése

A háború kínjairól     Az Úr 1417. esztendőjében.   Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]

Posted by
Posted in

Dicsőség kegyei

A hétköznapi tettek dicsőségéről     Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]

Posted by
Posted in

Harminc év szenvedés

Egy életről, amit megtört a háború   Az Úr 1648. esztendőjében.   Kardok csattogása, páncél zendülése, puskák tüzelése és halálsikolyok tízezrei vettek körül, a háború démoni ricsaja hangzott mindenhonnan. Én bután álltam a vérvörös homokon, a számat tátva. Egy izmomat se mozdítottam, képtelen voltam rá.  Körülnéztem, és csak a fekete és sötétvörös kavalkádot láttam magam […]

Posted by
Posted in

Véres gyász a Birodalomért

Amikor Róma kilehelte lelkét   Az Úr 1453. esztendőjében.   A Nap lemenőben volt Konstantinápoly fölött, és pirosló fénye a várost emésztő tűzvész lángvörös színével együtt keveredve festette be a Boszphoruszt. Úgy tűnt, mintha a tengerszorosból kiszorult volna a víz, és csupán egy vértenger kötötte volna össze Európa és Ázsia kontinenseit, amit a város holt […]

Posted by
Posted in

Következmények

Egy ember életének megváltozásáról     A nevem Ashoka Maurya, Bindusara fia, India császára, és Kalinga meghódítója. Ez akarok én lenni?     Az Úr születése előtt 262 esztendővel.   A szablya hatalmasat kondult a fejem fölé emelt pajzsomon, több szívdobbanásig lehetett hallani a fém zengését. Fogyatkozó erőm utolsó pár cseppjével elsodortam magamtól a velem […]