Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földi keretek

    Rózsa Iván: Földi keretek     Transzcendens a születésünk, Misztikum a létezésünk, Mi mégis keretek közt élünk: Társadalomba tagozódva félünk…     Budakalász, 2016. november 11.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Röpke pillanat

    Rózsa Iván: Röpke pillanat     Megszületünk az ős-Genezisben, Megpihenünk az örök Mennyben, A kettő közti lét hipp-hopp elszalad: Nem egyéb, mint röpke pillanat…     Budakalász, 2016. november 11.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsközösség

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Boldog bolondok?

    Rózsa Iván: Boldog bolondok?     Boldog bolondok Boldog immár a bolond… Átlépett egy határon. Ha nem is a végtelenbe, de valahová megtért…   Tudja? Aki eleve bolondnak született; tudja-e, hogy egyáltalán ő kicsoda?! Mindenesetre eltér a szürke átlagostól…   Csontváry Csontváryt bolondnak tartották a kortársai, pedig csak művésszé vált, ki megelőzte a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

Posted by
Posted in

Dorothy

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.