Posted by
Posted in

A szőkelelkű nő

  A nő barna volt, de a lelke szőke. A szőke lélektől pedig nincsen nagyobb sorscsapás. Mert a szőke lélek nem evilágra való. Agyonnyomja a világ súlya. Még egy anorexiás világ súlya is. Túlemocionalizált lelkek ezek, gyengébbek a többinél, a sötétebb árnyalatúaknál. A szőkelelkűek élete ezért folyamatos küzdelem. Folyamatos, egyenlőtlen küzdelem béklyóba kötött kezekkel, lábakkal, […]

Posted by
Posted in

Fürdőző legények

Edit Szabó : Fürdőző legények Árnyat adnak magas lombok, patak vize alant csorog, napsugára mindent érlel, férfi ember verítékel. Gondolkodnak a legények, mezőről a vízhez érnek, “Ádám kösztüm ” a ruhájuk, zöld bokor vigyáz reájuk. Kíváncsi szem nem terem itt, vígság minden, megfürdetik forró testük, hűs fák alatt élvezhetik a nyugalmat. Patak vizétől frissülnek, mezőn […]

Posted by
Posted in

Biztató /B.B.- nek /

  Biztató.  /B.B.—nek/         Fújom a füstöt, egyre többet, gondolatok csak pörögnek, nem ér el hozzám a világ zaja, lelkem saját gondjának otthona. Meghasadt, reped lélek … ne bánkódj ! Ereszd szélnek, mindent mi fáj, a múlt hol van már. Őrlődő napok fakult fénye, visz talán  – egy új reménybe. Hagyd hát […]

Posted by
Posted in

Kezeket eresztve.

    Kezeket eresztve.         Tátong az űr, valahol belül. Zuhanok, földet érek, valami most ér véget . Mellbe vág a hír, a tény, a valóság kőkemény. Szemem előtt a kép, mi foszlik szét, kezeket eresztve, pereg egy verembe, kinek már  nincs hite, megérkezik a semmibe.           Miskolc. […]

Posted by
Posted in

Egy élet asszonya

Edit Szabó : Egy élet asszonya Kicsi lányként jött meg a világra, gyerekkor volt minden boldogsága, évek jöttek, hirtelenség égett, felnőtt ember, szépsége a létnek. Fiatalság minden bolondsága milyen hamar eltévedt a mában, házas élet, gyerek, építkezés, lassította szívének erejét. Mosolygó arc, gyereksereg körbe, sportolónak nem esik terhére, esés közben nem csak a szív vérzik, […]

Posted by
Posted in

A felpuhitott diktatura

A felpuhitott diktatúra. Eltévedt a gólya hazatérőben. Rövid pihenőre tért egy tölgyfa tövében Az égre tekintett, s ott meglátta társait S felismerte köztük falusi barátait Kerepelt utánuk, rossz irányba repülnek Válaszoltak: mindenütt vér, ezért menekülnek Ahogy párja megérkezett tanakodni kezdtek Vajjon:pajtásainknak higgyek,vagy ne higgyek Hogy visszarepülve elérhessék falujuk határát Kerülővel útba ejtették Budapest látványát Az […]

Posted by
Posted in

Utolsó tánc

Edit Szabó : Utolsó tánc Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény, nincs már egyéb vagyona, kezében a vonója. Magas fának aljában padja várja magában, egyedül a végtelenbe, hegedűje két kezében. Lassan húzza a vonót, halkan búg a zeneszó, vágyában oly messze jár, álmában is táncot jár. Táncra kél az őszi avar, párosan szép, felhő […]

Posted by

Az év diák írói és költői – 2017.

2018. február 4-én rendzetük meg Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban “Az év diák írója és költője 2017.” pályázatunk eredményhirdetését és díjátadását, valamint az “Ez minden” című diák antológia bemutatását, ami a pályázatra beérkezett helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokat tartalmazza. Az alábbi cikkben közöljük a rendezvényen készült fotókat a jelenlévők nevével, a helyezettek névsorát, valamint a […]

Posted by

Művészportré Szakáli Annával

Művészportré sorozatunk ezen epizódjában Szakáli Anna szerzőnkkel beszélgetünk életéről, társadalmi szerepvállalásairól és irodalmi munkásságáról. A beszélgetés közben elhangzik a szerző néhány verse és rövidprózája is Kardos Katalin és Kocsisné Heiler Éva előadóink tolmácsolásában. A szerző bemutatkozása és néhány alkotása Hitvallásom: Minden embernek joga van a lelki és testi szabadsághoz, más ember lelki és testi szabadságának […]