Posted by
Posted in

A MINDEN-SÉG ÉS MI

A MINDEN-SÉG ÉS MI (1) Egy. ún haikulánc. Minden haiku utolsó sora ugyanaz, mint az utána lévő első sora és minden haiku első sora ugyanaz, mint az előtte lévő utolsó sora. A haikuk kisebb-nagyobb egységekbe szerveződnek. Ezek megsorszámozva római számokkal, míg maguk a haikuk arab számokkal. Helyenként betétként betoldva egy-egy rengaj, tanka, iko, mondo, lámpavers… […]

Posted by
Posted in

Nőnapi alkalom

Edit Szabó : Nőnapi alkalom Minden évben egy napon, milyen remek alkalom, nőket köszönt a világ – hölgyek, csoki vagy virág ! Kisleányok, édesanyák, fiatal lány – piros rózsák köszöntésetekre vágynak, örömetekre biz’ várnak ! Piros rózsa egy szál virág, mikor hódoló adja át, sápadtságból úgy kivirul, leány arca is kipirul. Szép a leány, sudár, […]

Posted by
Posted in

Metamorfózis

Metamorfózis A jég nem kívánna olvadni a nyárba, s ugyan miért tenné, mi? A tél nem szeretne lenni, úgy, elmenve… hát csak tavaszodjék ki. A fa sem akarja: gazda kivágassa, de újranő s fog élni. Nem örülne a tyúk, ahogyan láthatjuk, ha nyakát kettészelnék. Repül is el íme távol és messzire. Nem parancsolsz a szélnek. […]

Posted by
Posted in

A Mi nyelvünk

A Mi nyelvünk “Hát elzárva ülünk, belül békés, élni-szobánk és falaink alá!” “És tán kéne zavarjon ez? Írd, olvasd, nosza hát isteni könyveink! Nem szükség, hogy a város is mind meglássa betűnk és befogadja ezt.” “És elzárva kapott, örök országunkba-habár Ősi hazánkba nem. Ám nyelvünkbe viszont, no nem? Kirgizt és görögöt, cseheket, szlovént… Azt az […]

Posted by
Posted in

Báránybőrbe bújtatott farkas

Báránybőrbe bújtatott farkas! Nagyon hideg téli éjszakákon Az országban az északi tájakon Megjelenhetnek az éhes farkasok Élelemért,ezért hívják őket: ordasok Hasonló célból született meg egy párt Alapítói mohón csak hatalmat kívánt Ismerve a kifárasztott türelmetleneket Hirdetve: változó gyors eredményeket Egy jó szándéku népcsoportot megtévesztve Rá szavazóként háta mögé beterelte. Mikor látta,hogy egyedül nem boldogul Gyorsan […]

Posted by
Posted in

Fiam

Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]

Posted by
Posted in

Költözöm

Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]

Posted by
Posted in

Esti kaland

Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]

Posted by
Posted in

Fáradtan

Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet.   Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa  lelkemet bearanyozza.   Ugye, megteszed?  

Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]