Posted by
Posted in

Adj Uram reménységet

Edit Szabó : Adj Uram reménységet Ígérettel vártam a nagy napot felragyoghat most csillagom, kék szemek sugarába merülök fényük ragyogása szíven üt. Mosolygó szádat bámulom édes mézet róla kortyolni akarom, szavaidat iszom lelkesen, ködpárák libbennek szememen. Reményekkel várom a napot talán karjaidba borulok, átölelsz némán és csendesen, szívek ritmusa csak peregjen. Beszédnek sem kell hatalma, […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa : Áprilisi hó

Holle anyó húsvétkor, berúgott egy kis bortól. Megfogta a nagy dunyháját, ablakában vidáman rázza már. Hó hull le a földre ezerrel, Tél néne térjél már észre ! Tavasz van, sok nyiló virág, cseresznye és barackfák. Anyóka Te kis bolondos, áprilisi tréfának ez nagyon rossz. Vedd vissza a dunyhádat, meleget hozzál a világnak. 2017.04.19. Bpest – […]

Posted by
Posted in

Forgatom kezem közt…

Forgatom kezem közt egy könyv lapjait kissé kopottas, lehet, hogy már avítt foszló idővel nem bír. Az enyészet lassan tépkedi porló papírjait. Kevés az oldal ami még üres emlékeim sora tölti meg már életem könyve, lapja szamárfüles de talán, rám, még csodák sora vár. Néhány lap: elmosódott az írás vagy csak néhány szó, mi kiolvasható […]

Posted by
Posted in

Mindennapok

Félnótás, botor álmok kiszolgált, lusta fények tévúton poroszkálók lapuló, szürke kis lények kik dörgő tapsviharban állnak csendben, megtagadva s nem hisznek magukban. Várják, létükkel dacolva, hogy végre talán jobb lesz nekik is dob koncot az élet. de csak egy foltozott top-less mi feldobhat néha- néha téged. A pénz nagy úr, és ez nem jó harsányan […]

Posted by
Posted in

Nincsenek válaszok

  Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben. Csend és titok takarja nyomorult életem. Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem. Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok. Félve […]

Posted by
Posted in

Április

B. Mester Éva   Április   A szeszélyes hónap most lehűlést hozott, délibáb szirtjein tegnap még havazott.   Virágok illatát mind összekeverte, fagyos, fehér színnel, dérrel átfestette.   Mit tegyen a virág? Föld alá nem bújhat. Langymeleg szellőtől talán megújulhat.   Hóbortos április! Heteket vesztettünk. Fagyoskodtunk megint, közben nem szerettünk.   Kamikaze hittel tavaszt robbantottál […]

Posted by
Posted in

Döngve, döngicsélve

Kirajzó méhkasként szárnyal a gondolat, feltörve titkokat poroz be álmokat, fullánkját ha döfi érzés friss húsába, könnyezik a lélek kínzó fájdalmában, máskor édes mézet csorgat a szívedbe, döngve, döngicsélve röpköd a fejedben, szorgalmasan köröz éjt nappallá téve, lecsendesült elme esküdt ellensége. 

Posted by
Posted in

Felkiált a táltos.

  Felkiált a táltos.       Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve.   Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a  mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek.   Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]

Posted by
Posted in

Megváltás?

(gondolatok a Golgotáig ) Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak, Tegnap még hőse voltam e világnak, Ma már csak megvert, kivert kutya, Kinek töviskoszorútól “ékes” a homloka, A bőrömbe mar, vér csorog arcomon, Botladozom, azt hiszem, nem bírom Cipelni ezt a nehéz fakeresztet, Az Istenem engem jól “eleresztett”! Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok, Átkot […]

Posted by
Posted in

A Golgotán

Edit Szabó : A Golgotán Jeruzsálem városán túl magas dombnak tetejére cipelte keresztjét Jézus vállain, megfeszítettve. Kapun kívül szenvedése vére által szentelt földje, hívők dicsőítésére, kínjait így elfeledve. Ég tetején Jézus feje, gyászba borul a természet sötétség támad a Földön, lelke a mennyekbe odafönt. Gyarlóságért fizet Isten, mily bűnt követhet el ember, anya fájdalma egekig […]