Posted by
Posted in

Pócspetri

Pócspetri Ártatlan áldozatok,vértanuk mindennapi hősök Százairól regélhetnek emlékek és költők Minden nap az égbe küldhetnénk könyörgő imátságot S emlékező virágtenger borithatná az egész országot Gellért püspöktől Dugovics Tituszon át A náci,s a kommunista áldozatok, s vértanuk sora Függetlenül attól mi volt neme vagy mi volt a kora Történelmünket fájdalommal, s gyásszal boritotta Királyfalvi Miklós neve […]

Posted by
Posted in

Tinta tenger

Fekete tintából rajzolj nekem tengert Finom táncot lejtsenek szomorú habok Apró papír hajók hánykolódjanak S a hullámok tetején tudják: szabadok Fekete tintából rajzolj nekem tengert Tomboljon rajta haragos, dühödt szél De az irgalom hajója ringatózzon benne S szívét titokba ez rejtse amíg él Fekete tintából rajzolj nekem tengert Lakják vízben szálló,álmodozó cetek Kik éjjel ezüstön […]

Posted by
Posted in

Engedtelek…

Edit Szabó : Engedtelek… Késő őszi találkozás még néha biz’ gondolok rá, titokzatos jövés-menés, test a tesnek felismerés. Hosszú sötét álom mélyén feltámadás hirtelenség, beszélgetés, vendéglátás, lelkeknek kiszabadulás. Örömmel várt valamivel, közösen fogyasztottuk el, kíváncsiság tekintetén, mosoly szája szegletén. Test a testtel találkozott, sors a sorssal így bírkózott, egymás két szemébe nézve nem várt érzés […]

Posted by
Posted in

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT (Irodalmi találkozónk emlékére)     Magas sudár tölgyek védelmezőn körénk fonják ág-karjukat, ernyőt tartva fölénk.   Leveleik bűvös susogása hallik, amott kis madárka veri fel a csalit.   Szép korúak, ifjak, vidám túra-csapat csúszkál ide-oda, könnyen fel nem adja.   Lábak elé nézni nagyon hasznos tanács, dagonyázni lehet, mert, bizony nagy a […]

Posted by
Posted in

Visszatekintés

Visszatekintés Tél-tavasz, tél-tavasz futnak az évek Sok délibábos nyár elvitte az emléket De jó lenne a földgömböt megforgatni Ami rossz volt egytől egyig mind lerázni Röntgen szemmel tetteinket mazsolázni A még élő emlékeket mind csokorba zárni Ami jó volt, ami szép volt közkinccsé tenni Ami rút volt, ami bántott:végleg elfeledni A szeretet bölcsője a gyermekévek […]

Posted by
Posted in

Dobj egy hatost

Kerek világomnak legörbül a szája, olykor gonosz villám rútul megcibálja, megdörren az ég is, csúnyán bőrig ázik, keze, lába remeg, kedve kámfort játszik.   Nem lesz ez így mindig, fordul majd a kocka, sors szerencsés keze a hatost kidobja, cinkelt, fals lapoknak rég kilóg a lába, kristálytiszta, friss víz kerül a pohárba.

Posted by
Posted in

Úti morzsák

Úti morzsák     Agresszió Munkám Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe szólított. Nehéz, hosszú, meleg nyári nap végén indultam haza Vásárosnaményból, amely ha a világnak nem is, de a sztrádának mindenesetre a végén van.  A ráhajtásra kétszer egy sávos, forgalmas út vezet. 80-90 közötti kényelmes tempóban hajtottam, amikor utolért egy kis piros autó. Mozgásán, magatartásán látszott agresszív ember […]

Posted by
Posted in

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem!

Vivát Miskolc! Vivát Egyetem! „Amit magamnak leszűrtem igazságként: nem születik miskolcivá az ember, még akkor sem, ha Miskolcon születik, de miskolcivá lesz vagy miskolcivá lehet, hogyha vannak olyan emberek, akik felvállalják ezeknek az ismereteknek a közvetítését.” /Szabó Lőrinc/ Halkan duruzsolnak a kerekek, kíváncsian nézem a napraforgótáblákat az autó ablakából, de szemem el-el siklik felettük, türelmetlen […]

Posted by
Posted in

Mese felnőtteknek

  Mese felnőtteknek A nagymama korainak gondolta, de szülők úgy döntöttek, hadd jöjjön. A gyermek megszületett. Kényeztették, mindent úgy tettek, ahogy a gyermek akarta, aki szépen növögetett, de egyre önzőbb és hazugabb lett. Ha megkérdezték miért ilyen gonosz, ő csak rántott egyet a vállán és azt mondta: – Nem tudom!- így lett a gyermek neve […]

Posted by
Posted in

A lányarc II.

A leányarc II.   Nem terveztek nagy esküvőt, hiszen egyiküknek sem volt semmije, ám a lány anyjának testvérei,  egy életre szóló, meghitt lagzit varázsoltak a szerelmeseknek. A fiú szülei egy szót sem szóltak, nászajándékot sem adtak. Úgy gondolták, lakjon csak a lánynál, ha már annyira kellett neki! A lány özvegy anyja csak annyit mondott: – […]