Posted by
Posted in

Régi idők

Csak előre Görbe lett a liba csőre fel állott a macska szőre lovam lába igen görbe áldomást igyunk új évre csak előre,csak előre   Régi idők A múzsa csókolt,szám meg bókolt várni virradatra,a szebb holnapra Múltak éveim,szegett szárnyaim öregedő esték,kedvemet szegték kopog az este,a fejem kereste csókot nyomott,s 70 csillagot itt hagyott..

Posted by
Posted in

25 karácsony

25 karácsony. Ennyi telt el,hogy elmentél,messzire. Felneveltem a gyermeket,elindultak az életbe,már sok idő telt el,nagyapa,dédi lettem. Nemcsak karácsonykor hiányzol,  minden nap,próbáltam kiírni a fájdalmat,legutóbb a te emlékedre a harmadik kötetem készült el,a Rózsaszirmok,egy tearózsa ember lenne,de rájön milyen nehéz is az emberi sors,bizony az. Negyedik is készül,kicsit a mi sorsunk,egy olasz idekerül Oroszlány környékére,egy bányászkislányt […]

Posted by
Posted in

Őszi capriccio

Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]

Posted by
Posted in

Gyermekbaleset anno 1992. Egy országos pályázatra

Kedves mindenki! Ezzel a kis novellával szeretnék bemutatkozni, amelyet nővéri munkám és a baleseti sebészeti osztály gyermekbetegei ihlettek. A novella megjelent a “Látlelet” című folyóiratban. Innen indult a késztetés, a vágy, hogy gondolataimat másokkal is megosszam. Olvassátok olyan szeretettel, amilyennel én feltettem, kínlódva még a számítógépes feladatokkal. Egy országos pályázatra GYERMEKBALESET ANNO 1992. Délután két […]

Posted by
Posted in

2015Karácsonyára

2015 Karácsonyára Szürke köpenyébe bújt Budapest elrejtve fényeit Pedig a hazai hatóságok biztonságot igértek Durrognak a petárdák puffognak a pezsgősdugók városszerte Nyugat vigasságát viszont a népvándorlás elmeszelte Vegyes érzelmek az agyakban, a szivekben Félelem,reményvesztettség vibrál a levegőben Kivül és belül is ködbe burkolózott Európa Mindenütt csak fegyverét szorongató rendőr s katona Pusztitó viharok, temérdek eső, […]

Posted by
Posted in

75 év a hánykolódó hajón

75 év a hánykolódó hajón. Kinnt kacsintgat az idő Nyugaton napsütésben,szinte ingujjban sétálnak a szabadban Keleten hófedte háztetők,csúszó utak, s jégcsapok az ablakokban Huncut ez a világ,s nagyokat ásit a képembe Mintha valami nyavajakórság lépett volna az életembe Ha a TV képernyőjére nézek, hidegrázást, s borzongást érzek Migránsok fullnak tucatszámra a hullámzó tengerbe Gyilkos hordák […]

Posted by
Posted in

Téli madáretetés

Edit Szabó : Téli madáretetés Belepte a hó a fákat, erdőt mezőt a határban, madaraknak nincsen terük fenn tarthassák az életük. Hótakaró vastag paplan, minden rovar föld alatt van, elbújtak a szemes magvak, búsulnak a kis madarak. Faágakon az etető, kerül bele, mi ehető napraforgó, búza szemje, szalonnának a bőrkéje. Cinegepár látogatja, sárgáll nak a […]

Posted by
Posted in

Kék világ

Kék világ Fátyol-pára lebeg a vízen remegve, álmos fény bukdácsol reszketve. A tó felett a kék új és újabb árnya vetekszik egymással: a Balaton türkizben játszik, az ég azúrja végtelen, ragyog a hegy  kobalt színe, határát nem látja szem. Csend van, halk hullámok csapódnak a parti homokra, nedves lábnyomok után kutatnak lankadatlan. A forróság kígyóként […]

Posted by
Posted in

Kain

Kain Az Ószövetség sorait olvasom, Kezeim önkéntelenül imára kulcsolom Félve forditom füleim a hiradások felé A gyűlölet hol vált ismét éltünk részévé Az Úr fájdalma egyre csak növekedett Az emberben a gonosz egyre gyökeret vert Végül egy igaz ember maradt a Föld kerekén S megszületett az Úr szivében a megváltó remény Noé lett a záloga […]

Posted by
Posted in

Január derekán

Edit Szabó : Január derekán Kora reggel kivet az ágy, bizony tudja ő az okát, nagy pelyhekben szakad a hó, számomra ez nem biztató. Ajtó előtt a teraszon csúszik egyet csizmatalpom, minden fehér, míg szem ellát, ide kell már a hólapát. Hű kutyáim köszöntenek, mély hóban úgy lépegetnek, lépcsőseprés, út tisztítás, jószágaim éhesek már. Ők […]