Posted by
Posted in

Ilonka haja

Ilonka megnövesztette a haját. Sosem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy mindig kihagyták a szóból. A gyerek […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett vissza, azon törve tarkóig […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]

Posted by
Posted in

Barnabás a tréfamester

    Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben.  Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a […]

Posted by
Posted in

Puszi és a béka

    Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy öklömnyi labda! […]

Posted by
Posted in

Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly Szelíden búg fenn az ágon Szelíden búg fenn az ágon Búg a gerle, búg, magányos Ráhajol a messzi távol Visszhang sehol, párja távol Felhők súrolják a földet Szelek érik, tépik őket Szaggatják a zöld mezőket Ömlik eső, ömlik bőven Fenn olvadnak a csillagok Lenn a tavasz úgy harsog, Mint rakoncátlan kisgyerek Futna […]

Posted by
Posted in

Szelíden lebben “Vers a karanténból”

Szelíden lebben Szelíden lebben a sóhajod reggel végleg tova illan az ébredő meleggel A tested még forró, nyújtózik, álmos, puha karok között ébredni vágyik, Kacag rajtad a sokszínű tavasz, a hímes szőnyegű, az éretlen kamasz, Kacag a fény, a boldogság, a remény, az erdő illata, a ház meg a rét, Erről eszedbe jut hangja, bársony […]

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]