Posted by
Posted in

Mit nem tudok?

Malom… Könnyes szemed megbocsát? Ékített hajad, úgy lengedez… Élet, mint malom. * Magányos a halastó, Elkövetni bármit, sose jó… Őrlő-malom lét. * Feledés, maszatolás. Lélek… maga prédikátora. Malom dolgozik. * Tudhatom, mért haragszol? Malom alszik, Hold is felkel már… Tudatlanságom. * Hamvába holt kérdések. Bújjunk össze és így bocsáss meg. Lehet malomban? * Az éjszaka […]

Posted by
Posted in

Bontógolyó

Blanka néni úgy pihegett ágyában, mint egy párnapos madárfióka. Gyér, ősz haja tincsekben tapadt a fejéhez, félig tátott száján zihálva vette a levegőt, mellkasa ütemesen emelkedett fel és le. Az éjszakai rémálmai miatt mindig csak hajnaltájt jött szemére az álom, így a reggelit az otthonban mindig elmulasztotta. Az a fránya bontógolyó, azóta is minden éjjel […]

Posted by
Posted in

Új életed

Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Február 14.

Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal. Nagy csend üli néha lelkem, kell, hogy később felemeljen, mert szárnyalni csak fent lehet, de lent éled az életed. A vonzás itt lenn nagyobb, feljebb csak az angyalok, s barátaim […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Barátság

Két másodperc vagy kicsit több is talán, amikor a templom egyik oldalán megrettenve könnyes szemekkel megöleltük egymást némán, szeretettel. Neked ez mit adott? Azt nem tudom, csak gondolom. De számomra oly elmondhatatlant, hogy nem is próbálom megfogalmazni, mert szavakkal nem tudom leírni. Ezért csak az érzések sora, ily pőrén ritkán látszik lelkünk kis kapuja. Kinn […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Szólni

Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt porszem, lehet, hogy nagy vihart kavar. Ismeretlenek vagy ismerősök mondják a frankót, a tutit, a magabiztos emberek bizonygatják a magas IQ-t. Vitatkoznak, osztják az észt, bocsi! De én ebben nem […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Rejtély

Magasnak tűnik a Fal,még úgy tűnik át lehet látni. De tél van, sűrű a köd, nagy a hó. Már megszólalt a pacsirta,de nem nyílik még az ibolya.Rejtély mikor tisztul a kép,mikor közel a távol? Meddig nézhetek még? Hol a határ és a vég? Minden bizonytalan,de van,ami biztos, szerencse vagy nem, hogy számunkra mindez titkos. Ami […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Zúgás

Mindig problémád van. Mindig kérdezel. Most mondom,most nem érdekel. Most nekem van problémám, de azt nem mondom el,mert az senkit nem érdekel. Ha évek óta zúg a fülem, milyen jó nekem,legalább nem hallom, hogy a légy zúg. Hanem csak a fejem, illetve csak a bal fülem. Milyen jó nekem! De nemcsak nyáron vagy ősszel, amikor […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: A suvadásban

Apró gyémántként villog a fenyőfák tűlevelein a néhány perce lehulló eső pár cseppje. A víz tükrén még keskeny ezüstfodrok és szalagok hullámai versenyeznek . A gyenge szellőt figyelve a parti nádas büszkén várja az őszt. A gyönyörű dombokon a fák sokfélesége felett összefüggő egységet alkot a pára, S dzsinnként változik át, hogy bármikor álljon ura, […]

Posted by
Posted in

Kilátástalanság…

A kilátástalanság, Egyenlő sorstalanság. Bármerre nézek fekete erdő, Fák között nemhogy fű, semmi sem nő. Ide állatok sem tévednek, Ők ebben tévedhetetlenek. Egyedül botorkálok, Csukott szemmel nem látok, Fáknak sorra nekimegyek És majd rám dőlnek a hegyek. Keresem a kiutat, Mit vak sötétség mutat; Mély, feneketlen kutat. Már csak az kell, hogy hopp, beleessek Így […]