Posted by
Posted in

Távolba néz…

Edit Szabó : Távolba néz.. Táj szépsége ősz felé, rozsdásodik falevél, erdő szélén a bokrok, tarkítják a holnapot. Fenn a dombon kicsi lány, gondolata messze száll, kék ruhája nyarat érzi, napsugára testét védi. Távolba néz tekintetete, vajon a nyár itt feledte, néki adja melegét, latolgatja, mi jön még. Forró nyárból őszi idő, honnan jön majd […]

Posted by
Posted in

Mikor a hazugságot az oltárra emelik

Mikor a hazugságot az oltárra emelik. A hazugság lett a legnagyobb erény az ellenzéki politikában Egymást túllicitálva ezzel előnyre számitanak a választásban Hiába dörgölöd a tényeket az orruk alá Mefisztói mosollyal lesöprik azt az asztalról Hazug nyilatkozatot húznak elő kiforditott kabátjukból Meghamisitják a média minden dokumentumát Hogy megtévesszék a választók tisztán látását

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vadászidény

Rózsa Iván: Vadászidény (A vad szempontjából) Megint vadászidény van… De ki a vadász, s ki a vad? Mindenesetre, ha rád lőnek: Húzd meg rejtekedben magad! Vagy fuss, fuss gyorsan: Cikázva, kiismerhetetlenül! Várd ki e szezon végét: Míg a vész el nem ül… (A vadász szempontjából) De ha neked van puskád: Hogyha véletlenül kiderül… Húzd meg […]

Posted by
Posted in

ha megtörténne…

ha megtörténne mind az ami fáj s a létpillangó lárvaként megáll a felhőtáncon nem tör át a nap kedvesem akkor szeretsz-e majd ha csillagmezőn vándorbot kaszál az utak sora nem visz sehová a fény helyett a föld sötétben ragad kedvesem akkor szeretsz-e majd ha feltöri a lábadat az út pilleszárny is csak másoknak jut ha […]

Posted by
Posted in

nem tagadhatom meg…

nem tagadhatom meg a halált egykor megadni még nem adtam meg magam díszlet darabok itt Hamlet színpadáról ő kézben tartja a koponyacsontokat meditálok a felejtés hatalmáról kinek kell szép új verseskötet párkák beszéde hallik csak félvállról kiket a harmadik most csendben követ tövises ágak közt gyenge szóvirágok a költészet függőhídja közelről nézve por száll a […]

Posted by
Posted in

Haláltánc

Haláltánc! Az utolsó akkordnál felnyitottam szemem Majd mindkét karommal átkaroltam fejem Hirtelen ilyesztő csend borult a teremre Az elmúlt négy évet ez hozta vissza emlékezetembe Peregtek az évek, megvalósultak vagy elabordáltak a remények Árnyékában füzték csak füzték éltünk ariadne fonalát Mignem meghallottuk a népek tengerének moraját S a modern Kyklopszok hatalmukkal visszaélve Egy forrongó üstbe […]

Posted by
Posted in

Erdődi Erika (1978-2018) emlékére

elmentél, de el sem köszöntél család és barát aggódott érted szemedben nem ült már tiszta fénnyel a benned élő végtelen szeretet áldozatot hoztál a legnagyobbat mit csak egy anya képes megtenni már életet adni, s ha kell érte az anyai lélek a mennybe száll lám csak az élet mily kegyetlen megfosztva a kicsit s a […]

Posted by
Posted in

Tarka kis pillangó…

Tarka kis pillangó libbent ágról ágra, kicsalta a téli tavasz kegyetlen varázsa. Bújj el kis pillangó, hiszen még tél van ma, a kellemes napsugár csak halálos csapda. Ide oda libbent, élvezte a napot, élelmet keresett, gondolom virágport. Nem talált, tovaszállt a kert másik fájára majd leszállt a pitypang sárga virágjára Drága kicsi lepke, a tavasz […]

Posted by
Posted in

már nem hiszem…

már nem hiszem hogy ismét rátalálok hisz félre vinnének a rózsaszín álmok nem vagyok királyfi legfeljebb ismerős azt sem állítom hogy túlzottan rámenős mit lát bennem semmit azt hiszem megkérdezni nem tudom nem merem mert nem léteztem én soha a lelkében hisz nem is tudja azt hogy szeretem ajánlás herceg ha látod őt simogasd meg […]