Posted by
Posted in

Fülemüle

Pici téren, hol több ház áll, pörköl a nyár. S holt fű alatt, repedt talaj pereg alább. Nézd az erdőt! A fák alatt hűs árnyék jár, s puha avar halkan zizzen ha rálép láb. Szellő sóhajt, dús lomb suttog, a vágy ébred, hogy hűs erdő számos titkát tárjam véled. Édes illat hívón lebeg. Te is […]

Posted by
Posted in

Csak egy vers Siroknak

Csendes házak között, kedves dalok szállnak, békét, szeretetet kérnek a világnak. Messze-messze küldik ez őszinte vágyat. Így – talán – mások is hozzánk eltalálnak! Zeneszerzők mindig lenyűgöztek engem. Hogy ilyent nem tudok, biz’ el kell viselnem. Ezt azért tétlenül mégsem nem nézhetem! Így – húr helyett – papírt, tollheggyel pengetem. Vers, rokon a dallal, mint […]

Posted by
Posted in

Pro memoria

Kipp-kopp, koppannak fényes kis cseppek, arcom szorítom hideg üveghez, ablakon túl a ködös valóság, várlak, vigyél el, itt hagytál árván. Mosolyom mögött zokog a lélek, elmúlástól már kicsit sem félek, hisz jött, látott, és győzött a halál, vitte magával anyám és apám. Mondtam volna, mennyire szeretlek, csak adtam volna csókot vagy ezret, mentem volna, míg ölelt […]

Posted by
Posted in

Árva rózsaszál

Edit Szabó : Árva rózsaszál Egy szál vörös rózsa nyílik, szára tó vizében ázik, közel s távol nincsen senki, part a virágot élteti. Piros rózsa levél nélkül kiragyog az ég színéből, egyedül van ő magában, valakire nagyon várhat. Mohos kövek tengerpartján örömmel él áldott virág, hogyan kerülhetett ide, titkát valaki megőrizte. Véletlen vagy tudatosság, szép […]

Posted by
Posted in

Vágyálom

Vágyálom     Szél szárnyán repülni, az ember ősi ábrándját  megélni, álmom. Felhők közt evezni, tollakkal szállni, ideálom. Oda, fel a magasba vágyva vágyom, hogy láthassak milliónyi csodát:   Namíbia sivatagát, a homokdűnék sorát, ahol fűzérben sorakozó lila virágsor díszíti az oázisok szomjoltó kútját. Egyiptom műalkotását, tervezett, négyzeten álló piramisát, a gúlák gúláját, a felemelkedés […]

Posted by
Posted in

Útszéli vén fa

Edit Szabó : Útszéli vén fa Csupasz vén fa, ágain nincs levél, sudár termetű szárnya, törzse több ágra szétterül, fészkek hada benne elmerül. Útszéli vén fa árván áll magában, várják tavaszt az ágak, mikor pattannak rügyei, s költöznek fészkek lakói. Rügyek pattannak, levelek kibújnak, a nap szelíd sugarai lágyan simítják ágait, madárdal zendül lombok közül. […]

Posted by
Posted in

Szerelem a felhők között

Szerelem a felhők között Öt napja voltak házasok, azon a késő nyári ünnepen.  A gyár, ahol mindketten dolgoztak, erre a napra egész napos, szabadidős programot tervezett. Az ünnepi megemlékezést és a felújított kultúrház átadását délelőttre, a gyerekprogramokat kora délutánra, estére pedig utcabált hirdettek. Reggel Eszter friss kávéillatra, Misi csókjaira ébredt, cicásan nyújtózott, incselkedett, nem volt […]

Posted by
Posted in

Tavaszvárás

Tavaszvárás Fejemre húzom meleg paplanom Kinnt köd-köd hátán,s jégvirágos az ablakom Elegem volt a télből ezért nagyon,bosszankodom S hogy nemsokára szinre kell lépnem:megborzadom Várom,várom a tavasz nyitott világát Illatát, jókedvét, sokszinü virágát Gyermekek duhajkodó vig kacagását Futó perceimnek jókedvü szárnyalását Lassan megelégszem sáskával és mézzel Mint Keresztelő János ,várakozó hévvel A nap, mint Földanya csekélyke […]

Posted by
Posted in

Egy névnapos lány

B. Mester Éva   Egy névnapos lány   Egy névnapos lány tegnap megsimogatta a lelkemet. Kedvesével ünnepelgettek, ki úgy hiszem, csillagász lehet.   Tán két pohár bor között, írásom  került a kezükbe. Ki hinné? Verset olvasnak. Hogy juthat ekkor az eszükbe?   Az ünnephez mit adhat a vers? Szavakba szépült perceket, felismerést csak nagyritkán, és […]

Posted by
Posted in

ha…

Legyőztek, ha nincs bátorságod, vesztettél, ha nincs kitartásod, elvesztél, ha nincs mit remélned, meghaltál, ha nincs kiért élned.