Posted by
Posted in

Egyedül nem

B.Mester Éva   Egyedül nem     Az egyetemen sincs megoldás mindegyik képlet mögött, de tudtam számolni valószínűséget nulla és mindig egy között. Eligazodtam vaktérképen országok és földrészek fölött, a sercegő olajban  meglátom a vulkánt, amikor rántott húst sütök.   Néhány szikrázó fellobbanásod vágyakozással körözött, s laza vállpántos ideáimmal egy zárka mélyébe belökött. A mindennapokba […]

Posted by
Posted in

Karácsony Komlóskán

Most olyan, mint egy megálmodott kép, de valóság volt… gyerek voltam még. Annyira emlékszem arra a télre, a forró, de kérges tenyerére, ahogy melengette apró kezem a hosszú úton, s mesélt szüntelen. Annyi, de annyi története volt, figyeltem rá… a vonat zakatolt. Bámultam a tájat, a tereket, fehér süvegű, büszke hegyeket, s hogy ragyogott apám… […]

Posted by
Posted in

Őszi képeslapok

Hajnal A fák horizontján a hideg Hold henyél, míg szemérmetlenül elszórják terhüket, a homály ritkuló hajába kap a szél, s borzasan ébrednek a nincstelen füvek. Reggel Széltépte plakátok tövében tétován, híg sárban fetrengve ébredez a fény, a torz valóság rám fröccsen még korán, s foltos lesz rajtam az aznapi remény. Délelőtt Kelletlen nyújtózik a ködhatár […]

Posted by
Posted in

Lábnyomok

előadja: Kocsisné Heiler Éva Nyár volt és nagyon meleg. A nappali izzás nem akart nyugovóra térni. A Tisza közelsége talán hoz némi megnyugvást – gondolta a nő, és esti sétára indult. Nem sietett. Időnként megállt, ha egy ismerős fa köszöntötte útja során, vagy egy kedves emléket idéző helyre ért. Lépteit estharmatban fürdő csillagok világították. Rég […]

Posted by
Posted in

Családfa

Családfát kutatva, futnak a szálak, Néha tévúton járnak,de visszatalálnak, Ha megvannak a gyökerek és azok ágai, Megnyílnak annak színes virágai, Hatalmasra megnő sűrű lombja, Egyre csak terjeszkedik a magasba, Lent a gyökér még táplálja, Sejtjeinkben önmagát találja, Amit életünkben nehezen cipelünk, Lehet, hogy az örökölt terheink, Kaptuk őseinktől és így adjuk tovább, De a fa […]