Posted by
Posted in

Nem vársz már…..

Ültem a Blahán és néztem az embereket, Volt aki tétovázott, volt aki sietett Volt aki rágyújtott, volt aki telefonált A villamosok és egy-egy busz megállt   Én már ott ültem talán három órája Bennem sírt ezer meg ezer világ nótája Itthagytál engem örökre felmentél a mennyekbe Koporsószöget ütöttél egy barna férfi létébe   Nekem a […]

Posted by
Posted in

Ábrándok

Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő, szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő. Édes kis semmiség vesz körül, álmodom, elmémet a képzeletemnek adományozom. Gondolatban naponta látogatlak meg téged, violaszínű virág szirmában fürdik a képed. Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok, hisz rajtam tartják szemüket az angyalok. Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret, és miért […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Szeretlek

A szó új tartalmat nyert S szerelemmel ötvözve Téged idéz… Bűvös órák zsonganak Havat idéznek, s telet. Perceket varázsolnak elém Forró havat, hideget, Megfoghatatlan estéket, Estéinket, melyek könyörtelenül Mint az álmok, tovaröppentek. Szeretlek, lényed kedves nekem, Velem vagy mindig. Szerelmed láthatatlan biztosító kötélként Tart életben, halálban. Szeretlek, már ki tudja mióta. Kutattalak, kerestelek Már-már Rád […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Az én 1956-os forradalmam

1956 októberében Szakáldon laktam. Szakáld egy nagyon kis falu, a Muhi csata színterének közvetlen szomszédságában van. Én ekkor 15 éves voltam, s otthon dolgoztam szüleim falusi parasztgazdaságában. Igaz, hogy az iskolában lett volna a helyem, de Édesanyám nagyon beteg volt és műtétre várt, én pedig Édesapámmal együtt végeztem a ház körüli munkát és az őszi […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: A nagy futás

1957. január hó végén üzenetet kaptam a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnáziumból, hogy február 4-e az utolsó nap, amikor letehetem a magánvizsgáimat. A gimnáziumban második osztályba jártam. 1956 őszén édesanyámat megműtötték és akkor nem járhattam tovább az iskolába, így magántanulóként szerepeltem a diákok között. Ősszel otthon volt rám szüksége édesapámnak. Falun laktunk, volt 10 hold földünk, […]

Posted by
Posted in

Kirándultunk a hegyen…

(Senrjú) Nagy gőzfelhőkkel Vontat a masiniszta. Kicsi gőzmozdony. * (3 soros-zárttükrös) A reggeli járattal jöttünk föl a fennsíkra! Most a fűben tízóraizunk éhes gyomorba. A reggeli járattal jöttünk föl a fennsíkra! * Már látom a hegyi vasút két kocsiból áll, Kicsi gőzmozdony csak vontat és nem is ágál… Az esti utolsó vonattal megyünk innen le, […]

Posted by
Posted in

Illúzió

A reménytelen vágy érintése sorvaszt, színjáték részeként mégis eggyé forraszt. Törékeny illúzió, szilárd árnyalak, lelkem ráncainak mélyébe zártalak.

Posted by
Posted in

A Szikláshegyek varázslója

Véletlenül került a kezembe ez a könyvismertető, melyet Borvendég Deszkáss Sándor (Fehér Szarvas), fenti címmű könyvének 2005-ös, hasonmás kiadásáról írtam az Elektronikus Könyv és Nevelés c. folyóiratban. A nosztalgián kívül az késztet a közzétételére, hogy a rendkívül szép és izgalmas ifjúsági regény számos olyan gondolatról, cselekvésről, életcélról és a kitűzött célok eléréséért tett erőfeszítésről szól, […]

Posted by
Posted in

A föld

A föld Nézze, megmondom őszintén én ezt az eladást nem nagyon támogatom. Egyrészt ki van adva művelésre, s a bérlő se örülne neki. Idén rozs volt benne, s hála Istennek szépen hozott mindkettőnknek. Másrészt ez mégiscsak termőföld, itt gabonának meg takarmánynak van helye, mint ahogy az volt már a nagyapám, sőt talán annak a nagyapja […]

Posted by
Posted in

Tarts meg!

Hangosan felhorkanok, amikor észreveszem, hogy fordítva gyújtottam meg a cigimet. A nyelvemre ragadt dohánydarabokat kiköpöm, a parázsló füstszűrőt pedig erősen a betonhoz dörzsölöm. Lecsípem a megperzselődött végét, aztán az immár csak fél-szűrős cigimet a számba veszem, és újra meggyújtom – ezúttal sikeresen. Jobb is így. Erősebb. Hátradőlök a betonon, majd egy ideig lehunyt szemmel élvezem […]