Posted by
Posted in

Éjszakák…

(3 soros-zárttükrös) Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány, Bizony az életem minden, csak nem mérhetetlenül vagány… Éjféltájban a szobámat bánat eluralja a magány. Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt, Az élet hiszi, hogy nekem így játszhatja meg a vagányt? Úgy tűnik, a sötétség meghozza a végletes magányt… (Sedoka) Magány a társam, Minden […]

Posted by
Posted in

A kerék

Ülök a buszon. Egyelőre még nincsenek túl sokan körülöttem, de tudom, ez idővel változni fog, ahogy közeledünk a városközpont felé. Mindig többen szállnak majd fel. Előveszem a kabátzsebemből a telefonom, a füleseket a helyükre illesztem, aztán zenét indítok. De csak egészen halkan, mert nem szeretném teljesen kizárni a külvilágot. Bőven elég nekem az, hogy a […]

Posted by
Posted in

Pusztaság

Az üresség. A hiány. Súlyosan süllyed alá a torkodon át, várja sajgó gyomorszáj, lejjebb a savban is túlél és görccsel robban a belekbe, sugárzó kínt küld a lábadig le, hogy lépni se bírj! Üldöz, nincs kiút, nincs kitérő hisz’ elfér ő az agyad minden szegletében! Kietlen vagy, mint küret után az anyaméh, mint a koszorúér, […]

Posted by
Posted in

Most így jó

Most így jó, csak légy a fogódzóm, létrafok, ami megtart, s nem törik reccsenve ketté, ha ráereszkedem! Most így jó, csak légy a támaszom, tölgyfabot, ami megtart, s elesni nem hagy, ha ránehezedem! Most így jó, csak ne válj kámforrá! Ne levegőt markoljak a bot helyett, ne a semmibe lépjek a fok helyett! Mert most […]

Posted by
Posted in

Nyáresti levegő

– Szép vagy! – suttogom, de te legyintesz csak. – Ilyet nem mond nő a férfinak! Aztán megcsókolom a kezed. – Bolond vagy! – kiáltod, de én nem bánom, hisz te is az vagy, minden nap százszor! Csak egyetlen dolog tesz bolonddá… Leheld a csókot, simítsd a kezet, úgy ölelj, mintha elillanhatnék, tünékeny kép vagyok […]

Posted by
Posted in

Menedék

Csak ki, és be. Lélegzem. Most, hogy mellkasod hátamhoz simul, s karod, mint puha, óvó gyolcs fonódik körém, most érzem, hogy lélegzem. Ki, és be. Együtt szívjuk be az életet, mellkasod tágul, majd sóhajtod belém szerelmedet. Közelít felénk egy másik lét, melynek csöppnyi szigetén mi ébren is álmodunk. Egymást. És két dobbanó kicsi szívet még. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Boldog” békeidők

Rózsa Iván: „Boldog” békeidők… „Hulljon a férgese!” – mondják ott, fent a férgek; Pedig nekik kéne hullniuk, s nem az értelmesebbjének… Ha kannibálok vannak hatalmon, emberhúst árulnak a piacon: Ez lesz így jogszerű; s ki nem zabál velük, messze szaladjon! Budakalász, 2019. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom

Rózsa Iván: Szétfoszlott álom (Bada Dada: Zuhanó cserepek az Oscar-díjra, avagy a síró pingvin) A virágcserepek a mennybe mentek; A pingvin-mókus a földön ragadt. Hiába sír, kiabál, csak bereked; Segge visszahúzza, hisz nagyon dagadt… A virágcserepek az Oscar-díjra és fejére zuhantak; Így a pingvin nem akar már talmi díjat. Most már Ő is a mennyben […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem játék, élet!

Rózsa Iván: Nem játék, élet! Az omnipotens pantokrátor; Korántsem szemfényvesztő pankrátor. Véresen komolyan tette a dolgát: Bár a végeredményt nála is előre tudták… Budakalász, 2019. október 20.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maradjunk emberek!

Rózsa Iván: Maradjunk emberek! A sivatagban a tuareg: A jövőjén kesereg… Az Akropolisznál a görög: Egy dór oszlopnál ücsörög… Múlt és jövő egyre megy: Mohamed a hegyre megy… Vagy a hegy megy hozzá: Csak ne váljunk állatokká! Budakalász, 2019. október 19.