Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]

Posted by
Posted in

Európa

Európa   Európa! Van-e tengered? Szülsz-e még gyermeket? Építed vagy rombolod-e házad? Nevezed-e otthonod hazának? Európa! Van-e saját néped? S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne? Európa! Van-e kikötőd? S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?   … vagy nem tudod, mit akarsz, idődet leköti majd a harc, mely országaidon belül zajlik, s kiáltás, […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Szemfödél

Szemfödél   Fázol, amikor egyedüllét foglyaként éled életed, holttá váltan töltöd perceid, óráid, becsukott szemmel, takaród alatt a hideg szoba magányában. …nincs ki hívjon, mert máshol pezsegnek az idő rohanó másodpercei, ahogyan az óra mutatójának percegése is megállíthatatlan. …csak ha földhöz csapod! Akkor áll meg. Takaród melegít, átölel, s néhány órán át elhiteti veled, hogy […]

Posted by
Posted in

A remény

A remény   Csalfa, csalárd, csalfa, szende, mint a férfit tréfáló lány s asszony szerelme, illanó árny a lonc lombján egy álmot hozó, bódító nyári délután.   Álmot látsz: nőalak suhogó santung selyemben, karján mosolygó, pufók kisdeddel, kezében aranyló szőlőfürtöt kínál.   Nyújtja feléd: ’Kérsz-e szívem? Édes, mint a méz!’ S a tikkasztó hőségben álmodban […]

Posted by
Posted in

Kereszt

Kereszt   Hátadra vetted sorsod minden kínját, utadat megkezdted, hátra nem fordultál. Kiáltoztak feléd, köptek is utánad százan, de nem vettél tudomást róla, ha sokan meg is aláztak.   Homlokodról a verítéket kendővel letörölték, nem nézted kitől kaptad, kínod enyhét miért enyhítették, egy percre megálltál, nem érezted a fájdalmat, s azt sem, mikor töviskoszorúval megkoronáztak. […]

Posted by
Posted in

A magyar Valentin

A magyar Valentin   Szeret – nem szeret, szeret – nem szeret, szeret. Mily öröm és élvezet, hogy kegyed szerelmének címzettje én vagyok! Vagy mégsem? Óh, ne hagyjon tévedésben, s tévelyegnem az asszonyi nemben s kétségek között. Nem szeret – szeret, nem szeret – szeret, nem szeret! Óh, nagy a baj s a keserűség, s […]

Posted by
Posted in

Az asszony és a macska (novella)

Az asszony és a macska A valót írom, mindig a valót írom. Ez a történet is megesett valamikor, lényegtelen, hogy mikor. Lehet, hogy sokunkkal megtörtént, csak éppen engem csókolt homlokon a múzsa, hogy a tollam végére tűzzem, nem pántlikaként, hanem csak úgy, hogy a búmat, bánatomat feledjem. Ahogyan az asszonyt is a macskája mentette meg […]

Posted by
Posted in

Szabadság

Szabadság   Szellő! Könnyed játékoddal nőt és gyermeket megnevettető, tavaszi virágot és rügyeket fakasztó, nap sugarával játszva bőrünket simogató, hárfa húrjait pengetve játssz nekünk!   Szél! Nyargaló, ruhám alját fodrozó, lányok haját, lovak sörényét összekócoló, vizek felszínét tajtékká fodrosító, Fújj, süvíts, érezzem csontjaim átjáró nyers erőd!   Vihar! Felhőt szakító, égboltot feketítő! Zúzd össze mindazt, […]