Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szerelem 12 pontja

    Rózsa Iván: A szerelem 12 pontja     A szerelem őselfogadás, A szerelem nem birtoklás, A szerelem vad szárnyalás, A szerelem szabad kreativitás, A szerelem önlét-átadás, A szerelem közös feloldódás. Egymásban, térben, időben: Végtelenben, idő- és térnélküliségben, Erotikában, érzelemben, Bujaságban, kételynélküliségben, Földben, vízben, tűzben, légben: A négy őselemben és Istenben…     Budakalász, […]

Posted by
Posted in

“Kockacsönd”

„Kockacsönd” Nem tudom…Elveszett szavak között kóborlok. Elbújnék. Mint kockacsöndje hallgatnék, csak neked suttognék pár szót, de mégsem. Neked sem. Repedt lelkem szétporlott a fellegben. Mint beporozott virág, más színt, más alakot válthatnék. Hold mellett feküdve, s nem, mint elveszett csillag, mint egy dallam mely füledben ütemként cseng. De némán. Álmaidba látni csak mese, visszhangzó válasz […]

Posted by
Posted in

A Nap

Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes ősi jel, földet gyalázó a hajnal harmatnásza, s az alkonyi éggel véres frigyre kel.

Posted by
Posted in

Szabados Kinga: „Kezdődik a rókatánc”

     Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]

Posted by
Posted in

Végül csak az számít, hogyan szerettél

   A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]

Posted by
Posted in

Napjaink morzsái/haiku porszemekkel/

Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]

Posted by
Posted in

Angyalok mellettem

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset még 2015. decemberében írtam, ám valamiért engem nem a karácsonyi hangulat ihletett meg. Fogadjátok szeretettel: Isten elküldte mellém angyalát, Kivel megvívhatok minden csatát. Adott édesapát, édesanyát, Melléjük küldte el az ő Fiát. Vártunk már az újszülöttre, Karácsonykor szállt a földre. De a bűn Őt nem őrölte, Minden bűnöm eltörölte.

Posted by
Posted in

Csiklandós regény

  Napsugár játszik testemen Átölel, majd gyöngéden elenged Elmennék, de a holt tenger túl jeges Partra sodor és a sugár kettétörte Bájos csiripelés a csendet megtörte. Regényes vagyok, néha nem értesz A gyűrű egy jelkép, nekem nem véges Határba lépek s előttem a sűrű rengeteg Félelemmel, s anélkül, de felkeltem. Csiklandós olvasmányom a homály A […]

Posted by
Posted in

Négy őselem

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.

Posted by
Posted in

Theodor

Theodor orrával böködve ébresztette Rudit. Menni, tovább. Siet! – mondta Miért? Félelem, gonosz dolgok. Rudi egy pillanatra összerezzent. „Milyen gonosz dolgoktól félhet Theodor. Talán azok jönnek, akik levágták a szarvát?” Mutasd az utat. Hosszú-hosszú órák múlva, a kanyargó folyót követve eljutottak egy hatalmas barlanghoz. Theodor nem nagyon akaródzott megállni, de Rudi nagyon fáradt volt. „Csak […]