Posted by
Posted in

Tűzvész

Tűzvész Egy volt a sok közül Sok közül az egyetlen, szent falai között Quasimodo és Esmeralda védelmet lelt. A Katedrális volt, minden nehézség ellenére, egyszer majdnem elpusztult, a forradalom hevében. Szimboluma volt Párizsnak, francia honnak és az emberiségnek. A nagy szellem óriás ő, háborúk, járványok, pusztítás sodrában biztosan állt őrt. Robosztus szépségben sugárzóan védett, Ember […]

Posted by
Posted in

Notre Dame

Aranyló Notre Dame Iszom az illatát Eszem a fényeit Fogva tart évekig az áhitat, mi átjárja falait. Sötétségből fény fakad Vastag boltíveken századok szaladnak. Trónol az öröklét, de a tűzvész más történet írója, az öröklétet nem bírja. Lédikó 2017-2019

Posted by
Posted in

Tavasz tájt

Hegyek bíborban Élvezik tavasz estét. Hegy is megújul. * Soká havas volt, De tél, elmúlott lassan. Zöldül is minden. * Most már sár dukál, Híg és lefolyik oldalt. Hónál csúszósabb. * Cseresznyevirág A völgyek ékítménye. Friss tavaszi szél… * Táj, varázslatos, Gyönyörködésre csábít. Hegy, mély csöndben van. * Bíbor – hegyekben Bíbor növények nőlnek. Bíboros […]

Posted by
Posted in

Gyümölccsé érve

Edit Szabó : Gyümölccsé érve Tavaszi kert legszebb éke, hajnalfénnyel kel életre, bimbók ezrei nyílanak, vidámak és bólintgatnak. Fehér szirmok csokrosodnak, lehullva kis bogyót hagynak, szép zöld, kerek lesz a termés, megindul majd a fejlődés. Gömbölyödnek, kerekednek, gyönyörködve nézegeted, rózsaszínből pirosodnak, megérve oly ropogósak. Meggyfa ágain csüngenek, levelek közt bíbor színek, édes szemnek és a […]

Posted by
Posted in

Lenge tavasz

Lenge tavasz Lenge, lenge szél, fodros ruhájában útra kél, bevonja a kopasz fákat, rózsaszín-fehér tüllruhába. Tavasz van! Illékony, zsenge, bájos, büszke, első bálos leányka táncol a fákon, szédülve forog a világ, dallamosak az éjszakák, a csillagok is tündökölve járják a tavaszi táncok éltető bálját. Lédikó 2019.04.15.

Posted by
Posted in

SZENVEDÉLY

Nem tudom, mi húzza arrébb a láthatárt horzsoló eget, csak sejtem, hogy az agg fák kérges, örökzöld hitek, nem tudom, miért int a lomb; a megfejtés búcsúzó derű. Látnom kell a gyönyörű vétket, mely foszlott, csábít és szakszerű. Madár moccan, nyikkan az eresz. Nyílik az ősz, de mégsem ereszt, felhők szélén minta a nyers fény. […]

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária intelmei

Rózsa Iván: Mária intelmei „Inkább legyél pénzváltó, mintsem Megváltó! Nagyobb a haszon, és kisebb a rizikó… Tudod tulajdonképpen; mit is akarsz, fiam? Túl hirtelen történt minden, túl gyors az iram… Kérdezik barátnőim is: ugyan mi van veled?! Asszonyt hozol a házhoz, megjön végre az eszed?! Azok rúgnak majd beléd, akik most ajnároznak! Behúzzák fülük-farkuk, s […]

Posted by
Posted in

Problémám van… Rozi

Fölvetem problémámat, Rozi. Ettől, Te ne legyél, hangosi. Megizzasztanálak, Megkufircolnálak… Élmény lenne, beléd hatolni! Fölvetem, nagyon csókolnálak, Szádba beszélnék, csodálnálak… Nyelved, jól kiszívnám, Enyém ajánlanám… Bugyidba turkálnék, érzd’ vágyat. Fölvetem! Jót élveznék bele… Benedvesítenélek… bele! Fogdosnám erogént, Mutatnám fenomént! Rozi! Akaratod kellene… Vecsés, 2019. április 8. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor, anaforában

Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)