Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by

“Hit és Remény” – pályázati eredmény (prózaírók)

2017. március 18-án, Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban tartottuk meg azt a felolvasó-délutánunkat, ahol a “Hit és Remény” című pályázatunkra beküldött alkotásokból válogattunk. Ezen a rendezvényen hirdettük ki a pályázat eredményét is és jutalmaztuk a megjelent sikeresen szerepelt és helyezett alkotókat. Jelen cikksorozatunkban közöljük a helyszínen készült fotókat, valamint az ott elhangzott és nyertes alkotásokat. […]

Posted by
Posted in

Hit és Remény

Hit és Remény – Tudod gyermekem, azt hittem, hogy ezt a titkot magammal vihetem a sírba. De most, halálom óráján, úgy érzem, át kell adnom, bármilyen nehéz lesz annak, aki tovább viszi. Nálad jó kezekben lesz, és remélem Te is tovább adod annak, aki utánad jön. Bizonyára észrevetted, hogy a mi családunk más, mint a […]

Posted by
Posted in

A ma jutalma …

A ma jutalma ! , hogy semmi sincs ingyen nekem, pedig semmi a kincsem. Vagy gazdag vagyok?, végtelen?, akkor is ha csak a semmi jutott énnekem és most, most éppen merre tartok én akarnok.   Pokolra jutok tán őszülő fejemmel, mit foglalkozom rég letűnt fényekkel, mert múlik a Világ, hamvadok lassan én is, és megérint […]

Posted by
Posted in

megint sorbaállni

Sorban állok, körbenézek, ideges tekinteteket villanni érzek. Türelmetlenségek egymásnak feszülnek, farkasszemet néznek, ugrásra készek. A várakozó letöltendő idejét büntetésként élve, helyét tigrisként keserűen védve, áll fáradtan, s csak azt látja, mintha nem előre menne, csak hátra. A többi sor bezzeg nézd, milyen gyorsan megy. Lám peches volta most is igazolva. Pedig ő fáradt és tényleg […]

Posted by
Posted in

Magányosan

B. Mester Éva   Magányosan   Parfüm és rúzs lenne még, de elfogyott a csók. Sima, fehér lepedőmet átszövi a pók. Egyszemélyes paplan alatt nem terem a kéj. Csillagnászom napján talán átölel a fény.   március 19.  

Posted by
Posted in

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá.

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. […]

Posted by
Posted in

Talán igen… ?

Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni

Szülőnek lenni A gyermekáldás,s a születés-várás Kegyelmi állapot az életünkben Igazi teremtés a teremtésünkben A lélek és a test egymásratalálása Az isteni gondviselés áldása A beteljesülés igaz megnyilvánulása Az őszinte tiszta szerelem számára Kinyilik a világ az Úr igéinek befogadására Hatalmába vesz a felelősség érzése Szeretteink s vele a Haza féltése A napi gondoskodás megélése […]