Posted by
Posted in

Gyenes Klára: Hol hazatalálnék – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Gyenes Klára szerző Hol hazatalálnék című versét Radó Denise előadásában. Gyenes Klára: Hol hazatalálnék A perc úgy ül a tájon, mint halk esti dal. Ünnepre készül. Aranykelméje domb-vállra vetve, dicsőség-vértben neki feszül. Neki szegezve tarkóm a tájnak libbenek én is szél fátyolának, csipke-szegélyén sorsból nyert dísznek, magam is vértnek, vagy […]

Posted by
Posted in

Tavaszi figyelmeztetés

Tavaszi figyelmeztetés /Szószövő 240/   Fény öntözi bőrödet, sejt-kútjaid forrók, zúg a vér ereidben, a lét díszeit ringatja az örök remény dala: zümmögő méhek raja. Küzdj! Ne hagyd tűzre jutni a sok csoda gyümölcsét soha!

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: Legmélyebb – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Boross Teréz Ilona szerzőnk Legmélyebb című versét Radó Denise előadásában. Boross Teréz Ilona: Legmélyebb Szeretlek minden porcikámmal! Látásomat és hallásomat Te töltöd be a kereszten kiterítve, vérző testtel. Sejtjeimet dúsan töltöd, átjárod csigolyáimat, kiszolgáltatott szívemet. Végtelenségedben őrzöd rendületlen szeretetemet. Csodállak Isten, Te Határtalan, csúcsokon daloló madarakban, út menti kis és […]

Posted by
Posted in

A tékozló fiú

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve Küldjük messze messze az ismeretlenbe. Hullámok, melyek afrikát is megkerülve Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed Hatalmába ejthet a […]

Posted by
Posted in

Rögeszme

Romokba dőlt a vár Vajon az lesz-e még valaha, Az leszel-e még, aki Az eltévedt ósdi ostoba; Csapkodni fog-e még angyalszárny S lehet újra eltörött Az a madár, mely arcul köpött Oly fekete volt, álmon ütött. Elkábult a tudat Mely már rögeszmévé vált Megfagyott csillag, le is esett talán; Hamar indult útnak tovább A húr, […]

Posted by
Posted in

Mérföldkövek

Téged is a hatalmában tart az idő? Érzed te is néha úgy, hogy ki szeretnél szállni az örök körforgásból? Riasztanak a ráncok vagy az újonnan előbukkanó nyavalyák, amelyek az öregeket szokták kínozni? Gondolsz arra, hogy a születési dátumod csak egy tőled független szám a papírjaidon? Elkap olykor a vágy, hogy úgy fuss végig az utcán, […]

Posted by
Posted in

Otthonra várva

Szeretem, amikor eljön az este tizenegy óra. Ilyenkor a lámpák elalszanak, majd bekapcsol az éjszakai világítás. Nincs a vakító fény, nincs az a nagy nyüzsgés, a hangzavar. Nappal olyan sokan idejönnek, nézegetik a mellettem állókat, forgatják, kipróbálják… és én? Pedig mosolygok. Ezt rajtam kívül senki sem teszi. Már két hónapja itt vagyok. Igaz sokkal jobb, […]

Posted by
Posted in

Álom

Láttam messziről az arcát. Olyan, mint régen. Nem nézett felém, De éreztem, lát. Ment előre, néha Megfordult, megállt. Közelebb mentem, de Kicsit távol. Szeretem közelségét. bíztam benne, Egyszer visszatér. Majd egy idő után, Beszállt autójába. Elindult, nem nézett vissza. Véget ért.

Posted by
Posted in

Miskolc…

Tegnap felszálltam a buszra, és utamra indultam. Imádok utazni. Kedvemtől függ, vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. Mivel a táskám tele volt, már a könyv nem fért bele. Indult a busz, … akkor, hallgassunk zenét. Bekapcsoltam az MP3 lejátszóm, becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy én vezetek. Eltelt fél óra, mire beértünk Miskolcra. Először jött, ahol […]

Posted by
Posted in

Az ajtó

Szobámban bezárva kanapén ülve, ajtómat nézem, mikor nyílik végre. Várom már a kilincs kecses mozdulatát, amikor szépen, lassan tárul az ajtó. Szemem mindig rajta, de magát még zárva tartja. – Tessék,tessék nyílj ki nyugodtan! Mondom neki szépen,de hiába beszélek, nem figyel, csak ott áll magában, mint régen. Le kellene cserélni,lehet akkor mindig nyílna, de inkább […]