Posted by
Posted in

Itt élek én…

Itt élek én az ég alatt Vágyom azt, mit nem szabad Hulló csillag álmokat. Csend mutat csak új utat Fény szitál a ködön át Mit megélsz, nálad marad Emlékével élsz tovább. Napok, percek szaladnak Törtető kis csenevész Kósza álmok tűnnek el Sorsod az a jó “zenész” A szép életről énekel. Zaj-gazos a lételem A csend […]

Posted by
Posted in

Bízni….komolyan

Magányos lesz-e a feltámadás? Vagy símán megsemmisít a végzet. Fenséges, fényárban tűnő képzelet. Csak messzeségben ringató álmodás Megrázó szavak a búcsúzó szavak A látóhatáron, nincs jele még Hogy új születés serked, olyan rég Súgja ezt lelked, hitetlen agyadnak. Nem tudod mit hoz a kétes jövő Az ember ilyenkor csak álmokat sző Bízni szeretne benne, komolyan […]

Posted by
Posted in

Az őrző /”Lelkiismeret”

Pétert éjjeli álmából egy furcsa érzés ébresztette fel. Valaki ül mellette az ágyon! Szíve hevesebben vert mint szokott. Lassan, óvatosan nyitotta ki a szemét, hirtelen megállt benne a levegő! Valóban. Egy hófehér fényes alak ült az ágya szélén és rámosolygott. Óvatosan nyúlt felé, próbálta megérinteni, de keze, csak a paplan huzatát érezte. Pedig ott volt […]

Posted by
Posted in

Lányok a vásznon

Lányok a vásznon   Rita Csinos fekete mini ruhájában, vállára vetett púderrózsaszínű stólával állt a kiállító terem közepén, és éppen Munkácsy Mihály  „Az első könnyek” című 95×70-es méretű pasztellképének keletkezési körülményeit ismertette: „Munkácsy nyaranta szeretett esettanulmányokat készíteni a Luxemburg területén lévő colpachi kastély kertjében – mely kastély a hozzá tartozó romantikus kerttel a felesége örökségeképpen […]

Posted by
Posted in

kortárs boszorkák átkaikat szórják

Itt kortárs boszorkák átkait látja. Csak akkor olvassa, ha borzongni vágyna! Rágja meg a kábeleidet visìtva a szomszédgyerek! Nyálazza be képernyôdet a nyalka tarkakutya! Lájkoljon néha a varacskos béka! Álljon le a hifid, aztan meg a vifid! Vijjogjon az ájfonod, ha a hajad befonod! Ha nincs védelmi rendszere, mi ettôl Önt megvédje, azt a boszik […]

Posted by
Posted in

Vágyaink margójára

A vágyak serege, mint tatár horda Tör rád, s agyadban a sejtelem Ver tanyát hisz az időd mákonya Mikor oszlik el, megfejthetetlen. Lassul a tempó, de a bakancslista Még leporellóként pihen az agyadban Meddig tart a léted e néhány oldala? A választ még ízlelgeted magadban. Hisz oly jó lenne ha a homokóra Üvegében, visszafelé folyna […]

Posted by
Posted in

A tavasz paradoxona

Ismét egy tavasz. Megéltem ezt. Bimbó is pattan már az ágon. Talán, letehetem a takaró mezt, Hogy tisztán induljak a “választáson”. Eldől, hogy jobbra vagy balra menjek. Fel vagy le? Biztos tudod Barátom. Döntés felelőssége mindig a tied, Ha a helyes utat kell megtalálnod. Isten és Lucifer is bennünk lakik, A lelkünkért folyik most a […]

Posted by
Posted in

“Boldogok a lelki szegények”

Egy istent imád a föld nagy része Mégis dúlnak vad vallásháborúk Nincs már az embernek ép elméje Hisz istent játszik, oly elvakult. Dogmákat tanít az első emberpárról Kinek bűnét a nyakunkba varrja Kígyót melenget keblén a mámor Miközben a tanítást megtagadja. Ellenségkép az ami ma fontos. Nem értesz egyet? Sutba veled. Agysejted az agymosástól rojtos, […]

Posted by
Posted in

Az izomszakadás.

Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmasat esett. Megbotlott és úgy vágódott el min egy darab fa. Még a kezét sem volt ideje felemelni. Körbe nézett. Vajon látta-e valaki. Megnyugodott. Csak a kutya ugrott egy nagyot, mikor látta, hogy a gazdi feléje zuhan. Lassan feltápászkodott. Szerencséje volt- állapította meg, hogy csizmában van, mert különben a bokája, […]

Posted by
Posted in

Térdepelve II…….2016

Oltár előtt hideg kövön térdepelve, Szemed a kereszten, elméd zajong, Kiszabott penitenciád ismételgetve, Nyúzott ízületed bántóan sajog! Hiszed, bűneid megbocsájtást nyernek, Csak a világ szemében lehetsz rovott, Lázadó lelkedben a szavak nem lelnek Reményt, csak fuldokló kárhozatot! Tudod, a két világ ott lakik benned, Tiéd a fény, de tiéd a kárhozat, Zsolozsma, melyet meg kellene […]