Posted by
Posted in

Capuletné monológ 2013

Mit nekem a Rózsadomb, A Seychelle-szigetek a gond. Vegyek most ott nyaralót, Hol bujálkodnék legott. Férfi testek, s persze a hancúrléc, Capulet már tökre nem merész. Mit úri kegynek Isten ád, Nem nyal már pinát a gaz. S lankadóban zászlójának rúdja. Ezért kell nékem a férfi móka. Szóval legyen nyaraló akkor itt és most, Hol […]

Posted by
Posted in

Áron várón.

Míg égető a nap heve, Telve a nyár ízével, “De látod amott a téli világot” Melyet költő énekelt, Lennék fiatal, tán Wilde Dorienje, Kinek szemében 52 órás tekintet, De szállnak az évek, És szállnak a darvak, Ég és földi határok mosódnak, Csak a fialtság örök. Gondoljuk, majd szilaj táncot járunk, Kezünk között közben kihullik élet, […]

Posted by
Posted in

Az életem.

Hátamon zsák az életem, Megyek, mert mennem kell, Van egy életem. Keresztút, s a ködbe vesző végtelen, Amerre mentem velem jött az életem, Ez nem véletlen. Kísértek persze többen elmaradozva, Mint kövek fodrozta őket ár. Az életem vár rám. S most alszom és japán kertet álmodok, Benne haiku csobog,csendesen, Eddig számoltam az életem.

Posted by
Posted in

Bájoló

Napok, mint törött cserepek, Sorjáznak lelkem tavaszán. Van-e még hit, kedvet ontó remény? Erő mely adni tud, Nap, mire ébredünk. Est, mire fejünk lehajtjuk, Éj, mely enyhet adó. A holnap lassan már tegnapunk, De hit, remény és szeretet, Boldogságot ad s az idő már nem fosztogat.

Posted by
Posted in

Álom, egy teáscsészéhez.

Míg kimonója széle, Arany brokát szegély, Lassan seperte a kert porát, Szemében kedves mosoly, Kezében kis fatál, Rajta áttört porcelán. S,a tea mint apró sárkány, Szállt a légben.

Posted by
Posted in

Ki vagy?

Ki vagy? Oly korban élünk, Hol süket a lét, Elveszett a párbeszéd, Vakon tapogatózva, Herélt gondolatok, És azok vágóhídja, Ember mosolyog, Álarc mögött, Az érvek frázisokká, A lét kínné merevül, Hitünknek lángja, Pislákol mécsesen, Holnapunk kusza, Jelenünk terhes, A jövő messze van, De milyen jövő? Az egymást fojtó? Vagy az értelem? Hinni, hogy létezik, S, […]

Posted by
Posted in

Szilánkok, tövisek

Szilánkok, tövisek szaggatják ruhádat, lelkedet tépázó záporozó vádak. Szilánkok, tövisek húsodba hatolnak, véred a papíron fájdalma a tollnak. Szilánkok, tövisek tokozódnak benned, a részeddé válnak, soha le nem vedled. Szilánkok, tövisek barázdája mélyül, szívedbe hasítva belepusztulsz végül. (Szilánkok, tövisek örökös bántalma, sértett hiúságok szemétre szánt halma).

Posted by
Posted in

Gerincem húrján

Gerincem húrján játszik az isten, kínvallatását nehezen bírom, közhelyes vallomás: (mire vittem?) üres gondolat egy sajtpapíron. Lényemben bujkáló hófehér hitem szikrázó szavát a zord égre írom. ⃰ Gerincem húrján játszik az isten, fájdalmas himnuszt: végzetem dalát; deresbe simult szakállam, tincsem, s nem ettem meg még kenyerem javát. Ezentúl magam élőnek tekintem, s dalolva várom az […]

Posted by
Posted in

Fagyos sorok

Hideg keserűség hintázik az ágon, apró sóhajokba sűrített bősz magány, friss porhóba firkált naiv ákom-bákom, torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány. Törtfehérre meszelt tarka impressziók átködlő emléke megkísért hasztalan, vágyad komódjában egy kihúzott fiók a kést nézi gyáván a konyhaasztalon. Émelyítő múltad mirelit gondokat öklendez jelened új mezsgyekövére, a padlóra csurgó lángoló gondolat gleccserbe ágyazott aortád […]