Posted by
Posted in

Napsugár

Napsugár   Amikor fényképet nézegetünk, általában mosolygunk. Egy kedves emlék, talán egy azóta elköltözött rokon fényérzékeny papírra mentett vonásai, de különösen a gyermekfotók melengetik az ember lelkét. Milyen aranyos volt, mennyit nőtt azóta, hogy hasonlít egyik, vagy másik családtagra! A kislányt Napsugárnak hívták. Nem félt a fotóstól. Gátlásait és három évének összes szókincsét szétszórta, már […]

Posted by
Posted in

Illúzió

Szilánkoktól vérzem. Kettétört a tükör, átlátszó sima most érdes lett. S most előtte állok magamból több arcot látok, de valójában nem tudom melyik lennék önmagam. Szánalmas alak. Rabul ejtett arcod, szavad, mosolyod. Azt hittem nálad van a bölcső amelyben végleg elaludhatok. Harang csendül. Szivárványt köpött fényed hozzám. Álomba ringatott, s a végszó mégis egy hazugság… […]

Posted by
Posted in

Külpalota

Nyitott ajtók előtt A mosoly szétmorzsolódva áll Piros pozsgás arccal Valami váratlanra vár. Csodás ruha díszíti testét, Lelke megvillan szemében Kihűlt kézzel Könnyeit kidobta a szemétbe. Tótükör tündöklött rég Fantomfák tövében Merre járt most, Ha eltévedt a sötétben. Hazug csókra várt Oly sok mesébe illő szóra Hamis volt a szó Mi egykor fényt vetett a […]

Posted by

Talán

Karády István megzenésítésében, Kovács Nóri előadásában: Talán egyszer hiányzom még… Mikor tavaszt búg egy madár, talán felbukkan egy emlék, és akkor majd gondolsz reám. Talán lesz nyár és éjszaka, mikor minden csillag ragyog, egyedül ülsz egy kis padon, s azt képzeled, hogy ott vagyok. Talán a hulló levelek alatt keressz egy lábnyomot, de visszahozni nem […]

Posted by
Posted in

Női szemmel

Ugyanabban a világban élünk, mégis sajátos véleményünk van a dolgokról. Másak a hangsúlyok, más a bosszúságok és az örömök íze is. Keressük a jót. Ha nem találjuk, segít az irónia, az önirónia, vagy egy sóhaj. Apró kis történeteken át egy kis ízelítőt kínálok arról, amilyennek én látom a világot, női szemmel. Késő? Nyugdíjasként egyre gyakrabban […]

Posted by
Posted in

Miskolctól Bogácsig

Számtalanszor megtettem ezt az utat oda-vissza, többnyire egyedül. Én és a gondolataim. Idővel kialakul egy-egy helyszín sajátos arca, amit csak nekem mutat, ahogyan csak rám mosolyog, vagy éppen taszít tovább. Tartsanak velem! Csak egy órás az út.   Miskolc                 Nem itt születtem, de itt élek maholnap ötven éve. Itt lettem felnőtt, itt születtek a […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Állandó vendég a lépteid hiánya, Megidéztelek már mindegyik szobámba, álmoktól fűszeres üres éjszakákba. Megbotlik benned a reggelek magánya.   Ott vagy a kincseit pazarló nyárban, a repülésben, a zuhanásban, az őszbe sápadó napsugárban, a békét kereső csendes elmúlásban.   Vágyakból tornyoztam égig érő máglyát, gyémántszelencében hordom haza lángját, hogy beköltözhessél minden szobámba, a bőröm alá, […]

Posted by
Posted in

Klein Magda (1950-2016)

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége fájdalommal tudatja, hogy szerzője Klein Magda 2016. április 29-én, betegség miatt elhunyt. Magdával tavalyi szigligeti nyári táborunk alkalmával volt lehetőségünk jobban megismerkedni, majd 2015-ös antológiánk szerzői között is megtalálhatjuk nevét és egy alkotását. Innen emlékezünk most rá bemutatkozásával és megjelent írásával. Nyugodjék békében! “…Tizenéves korom óta rajongtam Jókaiért, a mesés romantikus […]

Posted by
Posted in

Ködfátyol

Ködfátyol Volt egyszer, nem is olyan rég Szirmot bontó ritka virágok Szép volt s szebb lehetne még Nem is értem magát, a világot. Pofon vágott sokszor a tükör Vajon eszedbe jutok-e még Rózsaszín ködfátyol fölött Tisztábban lát a végtelenség. Szemedben mosolygott az arcom Egyszer bús, s máskor boldog Szóvirágok szőtte alkonyon Őrült vagyok, csak félig […]

Posted by
Posted in

Az egyszarvú

Rudi egy messzi-messzi tájon ébredt. Egy olyan helyen, amelyet eddig csak könyvekben vagy tévében látott. Egy gyönyörű és veszélyes esőerdőben, egy ősi varázserdőben ébredt. Miután feltápászkodott meglátott egy virágot. A virág – ez a legjobb elnevezés rá – leginkább egy húsevő növényre hasonlított. Vörös szirmai akár a karmok, vonzották a tekintetet és a tudatlanok érintését […]