Posted by
Posted in

Az ablakon túl

Készülődik a tél, éjjel, míg te alszol ékszereit sorba kertedben szétrakja, óvatosan olykor hófelhőből majszol, s néha kacéran a tó vizét harapja. Zúzmara tenyészik a fenyőfa ágán, jégcsaprojtok dísze markolja az ereszt, a nap lassú csókja ablakod virágán, könnyeket olvasztó látványa nem ereszt. Azt hiszed még álmodsz, amikor kinézel, vakító fehérre aranyfény csepereg, nagyszerű reggeli: […]

Posted by
Posted in

Tél

Ablakomba költözött a tél Jégkabátban, hósipkában Naphosszat lábát lóbálva Üldögél Jégvirágot rajzol az üvegre S mindenféle ákombákomot, Mint csintalan kisgyerek A füzetbe Parancsokat osztogat Felkelti a szunnyadó szelet Kavarjon tomboló vihart Kergessen fára felleget S ha meglátja a kelő Napot Fagyott szájával rálehel Végighasal a párkányon S deres párnáján szendereg Szemöldökét ráncolja bőszen, Hisz dühöngésre […]

Posted by
Posted in

A megelégedett

Már napok óta nagy pelyhekben esett a hó. Ez a vakító kristálypalást elfedte a város minden szennyét, csönd borult az utcákra. Az autósok inkább el sem indultak, nehogy útközben elakadjanak valahol. Szokatlanul nyugodt lett minden. Előkerültek a szánkók a pincékből, gyerekkacagástól visszhangzott a park, ahol a lucfenyő élt. Formás fenyő volt, minden évben nőtt legalább […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fények

/haiku szikrákkal/ December mesél, ünnepélyes csend honol, csak a szél zenél. Füstölgő kémény, zúzmarás díszfüzérek, csillogó remény. Ablakok alatt hópelyhecskék táncolnak, hideg simogat. Kandalló meleg, advent illatú asztal, család,szeretet. Csillogó szemmel a boldogság kér helyet, angyal integet. Mézes illatár, szikrázó csillagszóró fénylő szívet vár. Pompás fenyőfát csengettyű szó öleli. Jézuska kopog!

Posted by
Posted in

Oly messze a mennyország

A fűtetlen szobában a két kislány egy ágyban feküdt. Bogi még a takaróját is magukra terítette, s két ágynemű alatt összebújva nem is volt olyan rossz az éjszakai csend. – Mondd el még egyszer Bella, hogy az angyalok teával kínáltak meg mézeskaláccsal és szólt a zene, tudod… és hurka is volt! – Már annyiszor elmeséltem […]

Posted by
Posted in

Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn, a zúzmarás bajszú tél. Hosszú, kampós-göcsörtös botjával, a vastag faajtót keményen döngeti. De a pince népe, épp vígan mulat, s még csak rá sem hederít, mit sem törődik az öreg szakállas bajával, mert még lopott órák jönnek itt az őszből: Ma éjfélig bizony ám, még András napja van, s a vidám […]

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]

Posted by
Posted in

Művészportré – RosaMaria B.

2016-ban volt Művészportré sorozatunk vendége RosaMaria B., akivel életéről, a hozzá kapcsolódó városokról, a jogi pályájáról és természetesen irodalomról beszélgettünk. Verseit a műsorban Kardos Katalin tolmácsolja, kivéve az első (Szabadság) és az utolsó (Éj) alkotásokat, melyeket a Kortárs Verstár Pro sorozatban örökítettünk meg Radó Denise, ill. Náray Erika előadásában. A hangfelvétel itt hallgatható meg, cikkünkben […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi ajándék

A kandallónál ül egy testvérpár, Éppen egymást ajándékozzák. Mindegyik azt kapja mit szívébe, A kívánságot oly régen elrejtette, Mint a kalóz az értékes kincseket. Az egyik pici, kék kocsit kapott, Oly szép volt, mint a felhőtlen égbolt. Ez a kocsi volt minden álma, A saját versenyautós vágya, Ma vált valóra a kívánsága. A másik Klárát […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Biztatgató – Náray Erika előadásában

Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]