Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki az erősebb?

    Rózsa Iván: Ki az erősebb?     Aki nem ért semmit, uralkodni akar… Aki mindent ért, immár csak zavar… Elszégyelli magát az Isten, hogy ez hagyja: De nem erősebb nála a Sátán fattya!     Budakalász, 2016. január 5.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kár belétek!

    Rózsa Iván: Kár belétek!     Kár belétek az olasz kávé: Íze lecsapódása úgyis másé. Kár belétek a finom ital: Minden cseppje irigységet fial. Kár belétek a sok különleges ajándék: Ellenkezőjére fordul a jó szándék. Kár belétek a festmény, a műtárgy: Mindent csak birtokoltok, mint fényt az árny.     Budakalász, 2016. január […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem kell nektek!

    Rózsa Iván: Nem kell nektek!     Nem kell nektek az örök élet: Bizony, bizony kár belétek… Nem kell nektek a halhatatlanság: Állatnak lenni pedig baromság… Nem kell nektek a feltámadás: Létetek élet elleni támadás… Nem kell nektek az igaz szó: Hülyével szemben ne legyél jó! Nem kell nektek a fennkölt-éteri tudatállapot: Maradjatok […]

Posted by
Posted in

Édes kis titkaink

– Ott vannak! Látod őket? – kérdezi nagyapa. – Hol? Te magasabb vagy, emelj fel! – ágaskodik Berci. – Akkor elijesztjük őket. – hajol le nevetve az öreg, és nagy lendületet véve emeli kisunokáját a borostyánnal benőtt kerítés pereme fölé. – Na? Most már látod? – Igen, igen! Ott vannak a szökőkút peremén, mosakszanak. Hogy […]

Posted by
Posted in

Színes képek

Színes képek Makfalváról     Rövid falusi létem emlékeit úgy őrizgettem, mint meséskönyveim színes képeit. Gyermeki fantáziám mesébe palántált mindent, amit a falu kínált kíváncsi lelkemnek. Lestem az alkalmat, hogy közöttük lehessek, csodálhassam hőseim, s mi több, közülük való szerettem volna lenni, úgy járni-kelni, mint nyári napokon a kapát vállán egyensúlyozó menyecske, aki keszkenőjét szalmakalap […]

Posted by
Posted in

Összetartozás

Most valami újat kellene írni! Ez a baj a verssel, megírod, utána az űr újért kiált, s mert bensődből fakad, nyugton sose hagy, lázít, békít, ad és vesz, amint szárnyára engeded, másnak adjon, és kapja, mi neki jár, érzed, az űr marja lényedet.   Ez így megy szüntelen, amíg széthordanak a strófák, s akkor más […]

Posted by
Posted in

Tisztelet

Büszke lehet a Hold, Csendjét a Földnek adta. S szellők szárnyán Távol marad e hallgatás zaja. Ősrobbanás – kísértet Járkál holdas utakon. A tájban meredő évek sora. Léptek zaja, Lelkek tánca hív, A lebegő nászra. Utak törnek falakon át, Át meg át jár a gondolat. Ki s be. Füleimet helyette Csendes őrzőnek tudom be. Tudom, […]

Posted by
Posted in

Mosogatás éjfél után

Mosogatás éjfél után, A szeretet nyolckor kopogtat. Tálat mosogatok, hajtogatok, teregetek. Két gyermekem álmosan tipeg-topog Tapogat. – Anya fürdés lesz. Ugye? Mosogatás, hajtogatás, teregetés… Éjfél után. A szeretet nyolckor kopogtat. – Anya fürdés lesz. Ugye? – Igen, megyek.

Posted by
Posted in

A napfény színe

A hatalmas udvar teljesen megtelt emberekkel. Szülők, rokonok, ismerősök ácsorognak mindenhol, a füvön és a betonon nincs egy talpalatnyi hely sem. Különös június tizenötödike remeg a forró aszfalt fölött. A hőség ismeretlen holnapot tol maga előtt, felnőttes sóhajokra kényszeríti a várakozókat.  Változás kezdődik, súlyos, izgalmas változás, amely örökre lezárja a gyermekkort a benti fiatalok számára. […]

Posted by
Posted in

Nyelvünk tánca (Carmen versforma)

Földanya méhéből szólt a Nap dalt érlelt rá, Ős-magja bimbót hozott, hajdan, éltünk bokrán. Mint megannyi kis levél szállt ajkunkra csókként, Virágzott utak hegyén szekereken beszélt. Lovak vágtája: ritmus nyílvessző-rezgés, tánc, Torkon érlelt száraz hús ajkunkon ezer ránc. Völgy ölének visszhangja medencének könnye, Kárpátok hű madara ezredévnyi csöndje. Idegen szelek tépték zajos viharfelhőn, Hamis mérlegre […]