Posted by
Posted in

Ne szólj szám!

Marika mama, a jó öreg Marika mama a mi házmesterünk. Nagyon régóta lakik a házban, azt beszélik, itt született. El nem tudom képzelni, miért nem vágyódott el innen soha, pedig már egészen biztosan túl van a hatvanon. Őszintén szólva fogalmam sincs hány éves lehet. Amióta csak ismerem, mindig dauerolt haja volt, és mivel gondosan ügyel […]

Posted by
Posted in

Lássatok…

Varjak serege szánakozón károg, szárnycsapások, mint vészjósló fellegek… Versengenek tán, mint gyászos ítészek… a balsors az, mi ágakon kuporog? Lássatok… s mint, aki üzenetet hoz, holdtól a naphoz, mint apró égi jel. Értsd a békém! Létezem, ne felejts el! Egy hófehér galamb repül. Lássatok… Csúnyában szépet, a rosszban jóságot, valóságot vágyban, töröttben épet, gyúló fényt, […]

Posted by
Posted in

Még flört…

Kacérkodik a nyár, flörtöl is az ősszel, bájoló suttogás – Küzdjünk az idővel… Válassz engem – súgja, simul is a szentem… – Nézd! Alszik még a tél, ölelj engem csendben. Bódult egy kapcsolat, érlel, nevet, kacag. Gyümölcsözőn édes, felejtett végszavak… Elodázott búcsú, verőfényes bókok, szeszélyes kalandor követel még csókot. Összebújnak kicsit… Érzik mind a ketten, […]

Posted by
Posted in

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból csak egy aprócska darabot, majd a felhők kötényéből életre keltő harmatot. Ébredő nap sugarából csábításnyi gondolatot. Messze csengő madárdalból, hűen kitartó dallamot. A szél küzdő erejéből, magabiztos céltudatot, a lángoló alkonyatból, szívben izzó pillanatot. Apró titkot hold fényéből, édes-bújós varázslatot. A csillagok igéjéből, gondviselésnyi jóslatot.

Posted by
Posted in

Őszi melódia

Felhőkön át kacsint a nap, majd fázósan szemét hunyja, a szél melódiát játszik, éberségét elaltatva… Élő hárfáján ágak között kísérik hulló falevelek, suttogják a dallamot, míg elérik az avarszőnyeget… …csak játszik…büszkén szerepel. Eléri, amit tervezett. Bámészkodnak könnyezőn elérzékenyült fellegek. 2014.09

Posted by
Posted in

Maradékból egész…

Kerestem a helyem a sorban… lehajtott fejjel, türelmesen. Gőgtelen vágy lágy fonatokban elhalni kész, ha szükségtelen… Az a kéreg a méreg, hol a felhorzsolt lélek már feladni kénytelen, s csak pusztul törékenyen. Most itt vagyok… pedig jártam ott… lehunyt szemmel a mélypontokban. Átértékelt az ami ártott… nem mást, csak magamat vádoltam. Mert bűnöm a tétlenség… […]

Posted by
Posted in

Régimódi

Anyám adta, tanítgatta… betűk, szavak… csak igazak, “őszinte légy” mondogatta, “Hazugságtól széthullanak” …és még most is hiszek benne… Szerelemben van egyetlen, barátságból eredeti. A jóság az őrületet emberséggel enyhítheti, és még most is hiszek benne… Keveredik régi és új, jó és rossz, hamis és igaz, hallod, a szél ugyanúgy fúj, s a szív ritmusa ugyanaz, […]

Posted by
Posted in

Álomkék

Sosem járt út, ahol járok, egy különös erő emel… tudom, hogy nincs, mégis átfog, szédül az eleven rezgés… oly mohók a szomjas igék a sorvadó izomzaton. Szabad és súlytalan… s annyira tiszta kék, mi furcsán zajtalan, jó itt, még maradnék… Fokról, fokra törik érzem, ahogy hasad, majd lassan szétszakad, a végtelen időben fürdött lepkeszárnyú kész…

Posted by
Posted in

Nyársirató

Lassan dereng a kép, a nyári szép szökik. A kereten átlép, könnyekkel küszködik… Csak még utoljára… ne legyen oly komoly, haragvó arcára kell egy széles mosoly. Hiszen játszana még izzó szenvedéllyel, de már csak maradék mit kínjában érlel… melengetett színek, megízlelt hóbortok, megkísérelt csínyek… bénítják ködfoltok. Megküzd gyöngesége békülő látszattal, csábos szelídsége szétdobált haraggal… A […]