Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ébredések

Rózsa Iván: Ébredések Különleges napra ébredt a kis, vidéki elmegyógyintézet. Olyannak indult ez a nap pedig, mint a többi: orvosi vizitek, stagnálás, visszatérés a régi kerékvágásba; vagyis elzártan élni a külvilágtól, mert csak itt és így lehetnek a betegek biztonságban. Aztán, nevezzük Jánosnak, kiment az udvarra és elkiáltotta magát: „Száznyolcvanezer éves vagyok, több ezerszer újjászülettem, […]

Posted by
Posted in

Feszty-kórkép

Feszty körképébe belefeszülve festgelegt egy feszülettelen kor feszessége mindenkor, de mai korunk már feszület nélkül is fesztelenebb. Színház. Fejem körül két rétegben gyűlnek szagok s illatok, hajtól felfelé a másodnapos izzadt nyári áporodottság, alább a drága parfümös ápoltság. El nem fojtott tüsszentés remegteti meg a karzatot, ahol ülök, talán ha két sorral mögöttem vágott be […]

Posted by
Posted in

Lövegelés

Egykor precíz emberek Precíziós lövegekkel Lövegeltek bele Megsüvegelendő Öregek körmeneti Tömegébe. Manapság irgalmatlan Irgalmasrendit Irgalmaskodón Irgalmatlanságáért Mutatni tévén Trendi és rendi. Szemem forgatom. Biztos van változás, De a technika a rossz Helyre ült és elvetemült Kezekben egyszer csak Felénk lendült. S ma precíz emberek Ismét lövegelnek, Csak másképp, De tölténytáruk Ma sem értékek tára, De […]

Posted by
Posted in

Sok verssel tartozom

Sok verssel tartozom….   Álmatlanság, ha gyötör egy rímbe font emlék a gyönyör, most ép holdfényben fürdetem lelkem, gesztenye levelek hullnak – s a csendben ha szemem elé kezem tartom – ezüst fényükben dúdoló sanzon.   Még nem érthetem e suttogást, Le kell vetnem mi megszokás Félre tenni most az iszony köpenyét Tépni kell mindenét, […]

Posted by
Posted in

Őszidőben ázottak az utak…

(Anaforás, 3 soros zártükrös) Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! * (Haiku csokor) Nézem bámulva, Hogy az eső, hogy esik. Tócsába toccsan. * Fák színesednek, Körötte, minden szürke. Fönt, sötét […]

Posted by
Posted in

For sale – / kiárusítás/

Irodalmi Rádió Az év pedagógus költője versenyén díjazott lett For sale c. versem olvassátok! For SALE – kiárusítás Hé világ! Itt van egy alig használt élet, lelkemnek rongyai kinek, mennyit ér meg? Lehet, hogy szűk neked, talán kissé feszes, máshol meg- ha kínos- jobb ha félre teszed! Foltozd meg, varrd újra, te magad szabd át, […]

Posted by
Posted in

Fohász

Fohász. Atyám, miért hagytál el engem? Hányszor és hányszor sóhajt fel az ember Csalódások, kudarcok nyomában Tört lélekkel testi vagy lelki fájdalmában Ha úgy érzi harca, célja elbukott Ideges feszültségben,még életkedve is elhagyott Ahelyett, hogy okait kutatná,keresné Mindent a gondviselés nyakába helyezné Hogy Jézus az Atyához így fohászkodott Ez bizonyítja Isten-ember mivoltát A test gyöngesége […]

Posted by
Posted in

A szél

Gurul a labda, repül egy falevél. Mondtam, hogy nincs, ki engem utolér. A nyár melegével cirógatom kezed, Izzadt homlokodból simogatok egy kósza tincset.     Hűs sóhajjal érintem fáradt tekinteted, Hagyd, hogy erős karjaimban elröpítselek. Nézd, a pergő levelek, hogy futnak sebesen, Utolsó táncukat lejtik most előttem.     Ha kedvem tartja, egy faágat rángatok, […]

Posted by
Posted in

A természet víztükörben

Edit Szabó : A természet víztükörben . Folyóparti naplemente, visszatükröződik fénye, ága látszik minden fának, a víz parti csalitosnak. . Lebukó Nap visszaköszön, árnyas fényt ad, mint egy tükör, ég alján a fénye csillan, madárszárnyak sora villan. . Hazatérnek nyugovóra, az éjszaka bujdosója fészküket meg ne találja, életüknek ez a vágya. . Elpihen a folyó […]

Posted by
Posted in

Átölelem a természetet

Edit Szabó : Átölelem a természetet . Átölelem az életet, hálát adok természetnek, hulló levél nem a könnyem, boldogság az én örömem. . Fénylőn süt rám a Nap fénye, fürdőzöm a szépségébe, sárgás levél hull a fáról, vágyaimat én szolgálom. . Parknak szélén óriás fa, a leány a kezét nyújtja, fel az égi messzeségig, letérdelve […]