Posted by
Posted in

ASSZONYOK

Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]

Posted by
Posted in

Tehén-terefere (Avagy székely tehenek, ha beszélgetnek)

Egyik tehén ezt szólotta: Búú! Voltál te már néha szomorú? Másik tehén válaszolt rá: Múú! Nem voltam még sose szomorú! Aztán tovább beszélgettek, legelésztek, heverésztek. Teli tőggyel hazamentek. Este lett, hát lefeküdtek. Akkor egyik annyit mondott: Múú! Másik felelt: Bizony múú, nem búú! Lásd, az élet most se szomorú! Nem volt köztünk ma sem háború. […]

Posted by
Posted in

Kétségtelen…

Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]

Posted by
Posted in

Csak nekem nincs szerencsém?

Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]

Posted by
Posted in

Csak fél lábon

Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, Révedek a semmibe és várok. Por ment a szemembe, nem látok mást, Elnyomok egy unalmas ásítást… Erre egy árva oroszlán sem jár, Így a dárdám hegye sem kopik már. Ágyékkötőmet tépdesi a szél, Az ötletem, mind sorra elvetél… Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… Hol kellett volna születnem […]

Posted by
Posted in

Itt a nőnap…

Neked, nekem is… Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… (3 soros-zárttükrös) Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le […]

Posted by
Posted in

Hölgyeknek írtam… nőnapra

Férfiaknak meg kötelező olvasni! A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! Férfiak fáradozzatok, Nőnek nagyon hódoljatok! (Septolet) Férfiak! Kényeztessétek, Szeressétek, Meglétét élvezzétek. Főz, autó-stoppol, Zoknit stoppol. Neked család, Gyerekének mondja; apád! Szeressed nagyon a nőt, Tenyereden cipeld őt! Hagyd a fölös’ hajcihőt! […]

Posted by
Posted in

A színek magányos csendje

A színek magányos csendje   Mennydörgésként robbant az életébe, maga sem értette ezt mire vélje. Villámokat hányt háborgó a lelke, mi is okozhatta ezt, nem értette.   Túlságosan tág ez a sokszínűség, erőszakot képez a kényszerűség. Új, érthetetlen állapot, csalódott, nem ilyen zavaros jövőt álmodott.   Idővel a csattogás csillapodott, már önmagával együtt gondolkodott. Akárhogy […]

Posted by
Posted in

A TENGEREN

A kapitány sétál, a nap épp lemenőben, Egy hazájától távoli kikötőben. A szivárvány mögött meglát egy Nőt, Gondolja: Kell neki …, megszerzi Őt! Megmozdul, elindul, eleinte félénken lépked, Később egyre előbbre halad. Vele együtt agyában egy ismeretlen képlet, Vágyik utána, onnantól nem csak a tudata alatt! Véli, a másik egy biztos kikötő, Megindul felé s […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A veréb és a sas

Rózsa Iván: A veréb és a sas A Veréb szürke kis verébnek született egy falusi porfészekben. A porban hemperegtek is társai vidáman, ám ő nem tartott velük, különcködött. Különbnek érezte magát a többieknél, és egyedül röpködött: és úgy tűnt, szárnypróbálgatásait siker is koronázza; míg a többi veréb legfeljebb húsz-harminc méterre tudott felröppenni, ő elérte néha […]