Posted by
Posted in

Magunk rovására

„Talán a hang, talán a szó, talán a vers üt át a félelem falán” (Mészáros Viktor: A költő dolga) Kutasi Horváth Katalin: Magunk rovására Nem enged szólani, riaszt a félelem; megbénul a nyelv, tátog az értelem. Elszorul a szív, tompít a bánat, nem lehetek ura az erkölcsi aggálynak. Bűn, hogyha hallgatok, bűn, ha beszélek. Kínzón […]

Posted by
Posted in

Fényképeidet nézegetve

Kezemben a házasságkötésünkkor készült kép. Mindketten komor derűvel nézünk a jövőbe. S mégis mindkettőnk szemében ott van a szomorkás fájdalom is. Csinszka hiába reménykedett abban, hogy Babits Mihálynéként élheti tovább életét… Nekem megadatott az első költőfeleség rangja. Ő talán mindent elrontott a ravaszságával. Azt a házasságotokról szóló hírt igazán nem kellett volna elhintenie! Kissé elvetette […]

Posted by
Posted in

A parkban

Már esteledett, mikor sétám során egy furcsa beszélgetés fültanúja lettem akaratlanul is. Egy bizarr, szmokingos úr váratlanul izgatottan megfogta ugyancsak előkelően öltözött sétapartnere vállát. – Nézze csak! Ott egy Mont Blanc-ember! – ? – Hát nem látja? Arra! Egy örökké társtalan, boldogtalan figura… Ahogy én is önkéntelenül odanéztem, csak egy magamfajta alakot láttam, pont mintha […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Paradoxonok

    Rózsa Iván: Paradoxonok     Isteni trükk   Isten azzal hülyít minket, hogy van.   Semmi és valami   A semmi is valami a semmiben.   Lét, nemlét   A nem létező is létezik, ha Isten úgy akarja.   Sugallat   Isteni sugallatra rájöttem, hogy nincs Isten. Mármint a földi világban…   Dimenziók […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!

    Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!     Élj a mának és az örökkévalóságnak! Jerikó falai mégis még mindig állnak… De egyszer újra, végleg ledőlnek… S akkor menj a lét értelmére őrnek!     Budakalász, 2015. december 8.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi vár ránk?

    Rózsa Iván: Mi vár ránk?     Istenből annyi – végtelen – szeretet árad! De a Mennyország magára még várhat… Érezzük szeretetét a Földön is: Van teendőnk itt is, még sok is…     Budakalász, 2015. december 5.    

Posted by
Posted in

Karácsonyi szonett

KARÁCSONYI SZONETT Északi szél borzolja az ágakat, A tetőt gyémánt zúzmara fedte be. Hiába erőlködött a Nap teste – Szürke felhők fölött némán társtalan. Meglett platánok bölcsen bólogatnak És hiú örökzöldek büszkélkednek Ezüst csöndben várakoznak: mikor kezd Szállingózni üde hó az avarra. Kis gyermekarcok a függönyök mögött Szánkójuk lent a pincében rajtra kész. Szentestére csilingelnek […]

Posted by
Posted in

Vásár után vasárnap

Az ablak hideg üvege homlokomon pihen a vér lüktet a forró ér nyakamon jeges dér egy kis résen át betér a levegő a falak közé vegyül bennem minden kép zakatol az agyam hasogat az udvaron a szomszéd öreg fát rakosgat rendben ahogy a régi világ nyugalma bennem ébred felragyog a Nap az ágak között játszik […]

Posted by
Posted in

Aspektusok

További híreink… Tegnap a reggeli órákban… Kiskarma község határában… Az útviszonyoknak nem megfelelően hajtott… A megengedettnél nagyobb… Ittas egyén okozta… Elgázolta és cserbenhagyta… Áldozata…. Özvegy Egyvalakiné… A kórházba szállításkor… Akkor… Reklámmal folytatjuk… Szenzációs árajánlatunk… Dohos szájízű reggel… Alig ébredt fel… Álma izzasztotta… Gyűrött dobozban cigaretta… Vibráló ujjakkal kutatta… Hideg víz tarkóját nyugtatta… Üres, másnapos, felesleges… […]

Posted by
Posted in

Megjelent Boross Teréz Ilona újabb kötete

” Zenét, muzsikát tartogat a kötet. Lélekzenét. A költő lelkének muzsikáját. Ezért is adtam a könyv elejére kért soraimnak a szokványosabbak helyett az Előhang címet. Kortárs zene persze, amelyben nem a habkönnyű, cukorkás dallamok csendülnek fel. Nincsenek szabályos, írásjelekkel lezárt mondatok, de vannak egyidejűleg többféle asszociációt is gerjesztő, gyakran meghökkentő – néha talán nem mindenki […]