Mondd! Meddig élhet egy érzés, Mint hamu alatt a rejtőző parázs? Ha már a “miért”-ben sincs megértés, Eltűnőben a korábbi varázs. Kicsiny László (tűznél) című versét olvasva született ez a zöngemény!
Gyönyörű vagy, mint a feslő hajnal, Mely magához öleli a kelő nap sugarát, S a fény, ahogy játszik két szemedben, Szeretettel tükrözi a hajnali csodát! Kecses vagy, mint egy gazella, Mely szinte repül a szavannákon át Lágyan iramlik, s minden mozdulatra Szinte látod a végtelen harmóniát! Igéző vagy, ahogy rám tekintesz, Hajadba túr a lágy, […]
( Vélemény) Mintha jól tudnánk, elmondjuk, Vagy csak remekül leírjuk, Az élet nagy “igazságait”. De hiába tudjuk, látjuk, A földi létünkben nem találjuk, Őt, ki így éli, mindennapjait.
Szeretlek téged csak önmagadért! Viszonozod vagy sem, az lényegtelen, Veled egyetlen perc is sokkal többet ér, Mint mással az egész idő végtelen!
Uram! Hallom, mit mondasz nekem, Komolyan gondolod, látom szemeden, De én a barátod vagyok, nem áruló, Amit tőlem kérsz, nincs ahhoz fogható! Adjam hóhérkézre az ember fiát, Ezért mocskoljanak századokon át? Csókot adjak, mely nem az áruló csókja, Mennybe kerülök, vagy simán a pokolba? Uram! Értem, csak így szabadul a lélek, Elmondtad nekem, mi a […]
Edit Szabó : Kertek, mezők virága Mezőn, réten, rónaságon előtünnek a virágok, színeikkel hívogatnak, illatukkal csábítanak. A fű közül bújik éppen illatával vonzva méhet, gyógynövények garmadája, az emberek szolgálója. Margaréta bokrostól nő, feje nagyon magasra tör, int kihívón, szirma fehér, sárga közép nektárt igér. Széllel szemben is ellen áll, fejével vígan mórikál, mesze lát ő […]
Halk futam egy néma zongorán, Fekete, fehér billentyűk egymás után. Csend! Néma csend, a karzat sem rikolt, Talán a halál arat csendesen valahol! De miért e bús, e néma koncert? A szív érez, fáj, de soha nem felejt, Ahogy a billentyűk következnek egymás után, Percek fogynak, napok telnek, időm is fogytán! S mégis! Az utolsó […]
Ha egy lassú tangót táncolnék veled, Csak veled, és már soha senki mással, Lágyan fognám a derekad s kezed, Eltelnék bőröd, hajad illatával! Argentin módra csodálatos tangót. Zenére, mely ott csak kettőnknek szólna. Virtuóz játék, a hegedűszólót Hallgatnánk, lenne szívünk egy darabja! Vágyakozva néznék gyönyörű szemedbe, Lehelnék csókot hattyúfehér nyakadra, Értünk táncolnánk az érzéki zenére. […]
Szeretném nézni a Hold sugarát, Ahogy a szemeden tükröződik vissza, Szeretném látni azt a csodát, Ahogy vágyaid keresve nézel a holnapba! Szeretném, ha a nap kósza fénye Megcsillanna bársonyos hajadon, S a nyári szellő lágyan borzolná össze, Miközben átölelne mindkét karom. Szeretném, ha ehhez a háttérben Partot ért hullám adna zenét, Ahogy megtörik a parti […]
A posta melletti játszótéren hintázom. Ugyanolyan jó, mint régen, mikor az sem zavart, ha elázom csak érezzem, ahogy a szél copfomat fújja ide-oda, s a kis Pálma ujja szorosan fogja a hinta láncát, míg másik keze a nyalókás pálcát. Mikor itt voltam, repültem – legalábbis így éreztem. Most már tudom, ez lehetetlen, de nem […]
