Tangónkat várom, simulni vágyom karodba hosszan, táncolni nyomban. Gyerekünk unja, de velünk van újra, hogy míg mi ropjuk a nápolyit falja. Lėpėsek gondja vállunkat nyomja, de csak míg engedjük s szėlnek nem eresztjük. Táncunk tanára mondja ės várja, hogy lábunkat engedjük vėgre szabadjára. Szavainak hála úgy nėzel rám máma, mint tollait szėttáró flörtölő páva. Kedvemért járod, de tudom […]
(foto: Borsodi Géza) Kell a pofon, kell a bánat, értékelni tudd a mádat, tragédiák, veszteségek tanítanak bölcsességet, ajándék egy perc, egy óra, napot látni virradóra, rabság után szabad élet, átkok után bók, dicséret, búra derű, sósra édes, könnyek után nevetések, tél után a langyos szellő, forró nyárban árnyas erdő, szárazság után az eső, s […]
Minden nap, újabb épülő falak, Labirintust alkotva, haladnak, Egyre szűkülő mozgástered felé. Sajog egy érzés, léted nyög belé. Akaratod így lassan porba hull, Szavaid hátán, kicsit sem józanul, A választ, csak félve, titkon tudod, Győzni, vagy elveszni, ha feladod! Törj hát utat, végre magadnak Vagy ha nem, akkor a szavaknak Szavazz bizalmat! Hisz a fegyvered […]
Mi szeretnél, az minden lehetnél, Hisz a Hold arca is rád mosolyog. Február idusán bár titkon remél A test, de tavasz helyett a tél kopog. Sok régi emlék ilyenkor visszajár, A Hold, mint te is, némán emlékezik. Énekében a szférák zenéje már Napfényt idéz, ha dallama felhangzik. Tavaszt idézőn a nap is felragyog, A Tél […]
A keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban “Egy szívdobbanás” címmel rendezett irodalmi délutánon mutathattam be a “Balaton dicsérete” c. könyvemet, melynek borító képe leányom, Bajzik Anna Alexa tehetségét dicséri. A bemutatón nem csak a Balatonnal kapcsolatos verseimet hallhatta a közönség, de a kötetet ajánló dr.Cséby Géza szavait idézve: “nagyon is női lélekkel megírt opuszok” ill. a […]
A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]
(Nem akarok pletykálni…de lehet, hogy valaki ír valamit, és egy részét megmutatja. Lehet, hogy én írok egy történetet.De pletykákra ne adjatok, lehet, hogy mindez nem is igaz. Szóval ez akkor most az első nemrímes bejegyzés. Lehet rémes lesz…inkább ne nézzetek oda, oda le…) Csörög a vekker, ránézek az órára. Az nem lehet, hogy máris félhét!!!!!????? […]
Ha látsz gyökerestül kitépett virágot, Kertedben, gondosan elülteted, Meghálálja vajon a gondoskodásod, S illatával köszöni meg, neked? Ha látsz kóbor állatot, nem vadat, Vajon megállsz-e rajta segíteni? Megadod-e újra azt az álmot, Mi életében megszakadt neki? Ha látsz egy embert, élete alkonyán Ki az utcán, egy padon “vert” tanyát, Segítesz-e, vagy undorral, flegmán, Fejed elfordítva […]
Gyakran álmodom szép dolgokat Hiszem a sors még titkon tartogat Vágyakat, melyet még gondosan elrejt. Rejtvény ez, mit örömmel megfejt Kinek igénye van egy szebb életre, Kiben ott él még a csodás élet-zene. Az ember vágyai sokszor égig érnek. Megvalósulhatnak, vagy csak az enyészet Ül tort, felette a hullámok vad táncán. Valahol, talán, egy új […]
Mint préselt virágok Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]
