Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ellenfényben

    Rózsa Iván: Ellenfényben     Ellenfényben, ellentétben: Mindenkivel… Vereségben, ellenségben: Mondd, ki felel?     Budakalász, 2016. augusztus 29., „Képzelt város” koncertjét hallgatván…  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mátrix

    Rózsa Iván: Mátrix     Azt képzeled, ez az igazi világ… És benne főnök vagy! De nem egyéb, mint művi álomvilág: Mily manipulálható az agy!     Budakalász, 2016. augusztus 29.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Két lehetséges út

    Rózsa Iván: Két lehetséges út     Kényszerlétben, készenlétben: Várni állandóan halált… Ébrenlétben, érzékekben: Élvezni mit élet kínált…     Budakalász, 2016. augusztus 29.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi a kérdés?

    Rózsa Iván: Mi a kérdés?     Nem az a kérdés: minek élni?! Hanem az: hogyan kell létezni? Másban e dilemma fel sem merül: Ösztönösen úgy él, hogy ennek más is örül.     Budakalász, 2016. augusztus 24.    

Posted by
Posted in

B.Mester Éva Mesés utazás

Mester Éva   Mesés utazás   Megtértem magamhoz. Azt kérded, hol jártam? Sokáig bolyongtam nagy Sehol országban. Nem voltak ott utak és nem voltak szép fények, csábítottak mégis hallgatag remények.   Liliput mezein is átgyalogoltam, óriási árnyak jöttek a nyomomban. Csak én voltam parányi, elesett, magányos, kristálycipellőm is pereméig sáros.   Maugli földjén is át […]

Posted by
Posted in

BÚCSÚTÁNC

A nyári napsugár a búcsútáncát járja Mosolyogva néz a halványuló tájra. Szelíd sugarával végigsimít a fákon “Jövőre ugyan itt!”:-a búcsú ne fájjon. Távolból hallani a természet altató dalát Álomra,aztán újraébredésre hívó szavát. / VIVIEN 8.éves /  

Posted by
Posted in

B.Mester Éva Mit is kezdenél?

 B.Mester Éva   Mit is kezdenél?   Mit is kezdenél egy tündérmesével, a krizantém illatú, szeptemberi széllel, a szavak mögé bújt piruló vágyakkal, az eget hasító délibáb árnyakkal, az öngyilkos vonzással, az elengedéssel, az útjára bocsátott tiszta szenvedéllyel, a csenden is áttört, hangtalan szavakkal, a ma is dübörgő disszonáns visszhanggal?   Mit is kezdhetnék az […]

Posted by
Posted in

Visszatekintés

Becsapta a huzat az emlékeket, Kitört, darabjai szertepergett. … s most látomássá vegyül … s mindig másfelé menekül. Rejtőznek ékszeres dobozokba Naftalinos, régies illatokba. … s gyakran kitekinget. Csak úgy szelíden csevegnének Letáboroznak, újra útnak kelnek. … s most semmivé foszlott Primitív módon magasra mosolygott. Édesen mosolygó holmi kacatok Lerí róla a csend, ha maradok. […]

Posted by
Posted in

B. Mester Éva Az utolsó tánc

    Az utolsó táncra várnak a sápadó nappalok, az augusztusi káprázatból itt ragadt  csillagok, a szétdobált, megszeppent , fátyolos verssorok, az egyszer volt, hol nem volt, boldog pillanatok.   A szomorúfűz sátra alatt megszégyenült vágyak kuporognak, fáznak, elő sem vették még az álmokból szőtt, igazgyöngyös báli ruhákat.   A fecskék már járják, fönt kavarognak, […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Jól neveltek

Az alsóvárosi vasúti megállóban szálltam fel a vonatra egy szombat délután. A kocsiban az ajtótól balra lévő első négyes ülésen két középkorú férfi beszélgetett egymással szemben ülve. Közöttük a padlón egy szürke kutyakölyök feküdt. Az a fajta kölyök kutya, amelyik már kicsi korában is nagy termetű és sejteni lehet, hogy később még nagyobbra fog nőni. […]