Posted by
Posted in

Karácsonyi ajándék

A kandallónál ül egy testvérpár, Éppen egymást ajándékozzák. Mindegyik azt kapja mit szívébe, A kívánságot oly régen elrejtette, Mint a kalóz az értékes kincseket. Az egyik pici, kék kocsit kapott, Oly szép volt, mint a felhőtlen égbolt. Ez a kocsi volt minden álma, A saját versenyautós vágya, Ma vált valóra a kívánsága. A másik Klárát […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Biztatgató – Náray Erika előadásában

Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]

Posted by
Posted in

RosaMaria B.: Éj – Náray Erika előadásában

RosaMaria B.: Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámoros, bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya. Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz. Ciróka-maróka huncutkodik veled […]

Posted by
Posted in

Juhász István P.: Földre szállt angyalok – Náray Erika előadásában

Juhász István P.: Földre szállt angyalok Szobában törmelék, mi az ágyon mállik, porzuhatag lévén csak félve álmodik. Sziklák zúzták őt szét, nem törődve vele, hiába a jótét, ezt kapta cserébe. Szenvedett sok esőt, mi sósan áztatta, de kap elég erőt, hogy tovább kibírja. Szipogása közben darabjait szedik, mosoly közepette egybegyömöszölik. Szép szavakat hallgat, lelkét simogatják, […]

Posted by
Posted in

Jacsó Pál: Curriculum vitae – Náray Erika előadásában

Jacsó Pál: Curriculum vitae Árva lettem a világtól, kitagadott önmagából. Árva lettem szédelegve, szeretetet kéregetve, hányszor voltam függöny mögül sanda szemmel méregetve. De ha kellett odamentem, a szelet meg elvetettem… Volt ugyan, hogy elszaladtam, magam mellől elmaradtam, és feladtam minden álmom, hogyha majd a sort kivárom, mosolyogva negligálom az összes rút sandaságot, keskeny szívű randaságot, […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Életszínvonal – Náray Erika előadásában

Gáthy Emőke: Életszínvonal És olló Erről szólt a megszokhatatlanul megszokott túlontúl nagyhangú rádiós kiselőadás „ Nyomor nincs csak elfecsérelt erők rosszul felhasznált pénz van „ És az a kedves arcú ősz hajú néni ott valamelyik plázában két csenevész zsemlével liter tejjel a kosarában aki állt én már a harmadik körömet jártam ő még mindig csak […]

Posted by
Posted in

Fecske László: A kakas balladája – Náray Erika előadásában

Fecske László: A kakas balladája Reggelek reggelén, Hajnalok hajnalán, S még annál is korábban talán, Trónjára lép Ő. Ő, ki délceg, fess vitéz. Kinek fejében dúl a büszkeség, S egy csöppnyi ész. Taraja vöröslik, akár a tüzes Lenyugvó nap fénye. Ő az udvar legkiváltabb lénye. Fejét magasan tartva, koronáját mutogatva Jelzi, hogy ő az úr. […]

Posted by
Posted in

Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia – Náray Erika előadásában

  Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia 1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak […]

Posted by
Posted in

Boross Teréz Ilona: A világ csengése – Náray Erika előadásában

Boross Teréz Ilona: A világ csengése Erõss Zsolt emlékére I. pikolóval furulyával hegedûvel harangokkal énekelnek a sziklák kõhúrjai II. ó halljátok erdélyi hegyek havasok sirassátok azt akit messzi szél hozott sirassátok ballagó fáradt fellegek a vándor magyar lelke hazaérkezett csúcsok koronája kísérte sokáig hófehér csend végtelen fohászig öröm égi pásztor hajolt le a földig farkasok […]

Posted by
Posted in

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik – Náray Erika előadásában

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik Égi fellegek uszályos hajója Egy maláj sirály, rászokott a bagóra. Füstölgött göcsörtös pipája, Amerre vitt útja, mindenki látta. A maláj sirály túl sokat szívott a dohányból, Túl sok szufla fogyott ki a fehér dolmányból. Egy mámoros nap végén nagyot koppant, Mikor egy fregatt fedélzetére pottyant. Nézzétek, emberek, mily […]