Posted by
Posted in

Összetartozás

Most valami újat kellene írni! Ez a baj a verssel, megírod, utána az űr újért kiált, s mert bensődből fakad, nyugton sose hagy, lázít, békít, ad és vesz, amint szárnyára engeded, másnak adjon, és kapja, mi neki jár, érzed, az űr marja lényedet.   Ez így megy szüntelen, amíg széthordanak a strófák, s akkor más […]

Posted by
Posted in

Tisztelet

Büszke lehet a Hold, Csendjét a Földnek adta. S szellők szárnyán Távol marad e hallgatás zaja. Ősrobbanás – kísértet Járkál holdas utakon. A tájban meredő évek sora. Léptek zaja, Lelkek tánca hív, A lebegő nászra. Utak törnek falakon át, Át meg át jár a gondolat. Ki s be. Füleimet helyette Csendes őrzőnek tudom be. Tudom, […]

Posted by
Posted in

Mosogatás éjfél után

Mosogatás éjfél után, A szeretet nyolckor kopogtat. Tálat mosogatok, hajtogatok, teregetek. Két gyermekem álmosan tipeg-topog Tapogat. – Anya fürdés lesz. Ugye? Mosogatás, hajtogatás, teregetés… Éjfél után. A szeretet nyolckor kopogtat. – Anya fürdés lesz. Ugye? – Igen, megyek.

Posted by
Posted in

A napfény színe

A hatalmas udvar teljesen megtelt emberekkel. Szülők, rokonok, ismerősök ácsorognak mindenhol, a füvön és a betonon nincs egy talpalatnyi hely sem. Különös június tizenötödike remeg a forró aszfalt fölött. A hőség ismeretlen holnapot tol maga előtt, felnőttes sóhajokra kényszeríti a várakozókat.  Változás kezdődik, súlyos, izgalmas változás, amely örökre lezárja a gyermekkort a benti fiatalok számára. […]

Posted by
Posted in

Nyelvünk tánca (Carmen versforma)

Földanya méhéből szólt a Nap dalt érlelt rá, Ős-magja bimbót hozott, hajdan, éltünk bokrán. Mint megannyi kis levél szállt ajkunkra csókként, Virágzott utak hegyén szekereken beszélt. Lovak vágtája: ritmus nyílvessző-rezgés, tánc, Torkon érlelt száraz hús ajkunkon ezer ránc. Völgy ölének visszhangja medencének könnye, Kárpátok hű madara ezredévnyi csöndje. Idegen szelek tépték zajos viharfelhőn, Hamis mérlegre […]

Posted by
Posted in

Ébredés

Elszórom ócska vackaim sorban szétfoszlott ereklyék, elhalt virág Megannyi sárga kódex porban elégett papírok, száraz faág. Eltörök csorba tükröket holnap kiesett asztalláb, eldőlt füzet Százezer üres mécses a hóban csonka gyertyák, kihunyt tüzek Felrakok egyesével mindent a múlt elhagyott kopár hegyére Eszelős kacajjal búcsút intek Kiapadt tavaim bűzös vizére Megmaradt kincseim átölelem megfoltozom, kibélelem Összevarrok […]

Posted by
Posted in

Kocsis Erika A drágakőcsiszoló

A Nő és a Mester már várták a Lányt. A Nő pár napja ismerte a férfit. Őrült egy találkozás volt. A Mester már mindent tudott a Nőről a találkozásuk előtt is, hisz képességei birtokában játszva térképezte fel őt. A Nő elfogadta a férfi különös képességeit, eddig megismert életét, szokásait, törvényeit. Vakon bízott benne. Ha azt […]

Posted by
Posted in

Nagymama

Egy kis ház áll a város főutcáján. Körülötte a világ már újkori, megszokott medrében folyik az élet, ifjú házasok mozgalmas napjaitól nyüzsögnek az udvarok, gyerekek születnek, az emberek hordozzák a mindennapok terheit. Nincs megállás, autók jönnek-mennek, dolga után siet mind, ki élő. A kis ház szinte évszázados, értékes emléket őriz. Egy hosszú élet emlékét, mely […]

Posted by
Posted in

Siklás

A kocsi halkan suhan célja felé a reggeli ködben. Sietni kell, már megint nagy a késés, ha nem ér oda időben, most biztosan kirúgják. Ha éjjel nem kellett volna a gyerek ágya mellett ülnie arra várva, hogy csökkenjen a láza, most talán kipihentebb lenne, s nem volna olyan érzése, hogy a tejfehér ködben szitáló pára […]

Posted by
Posted in

Dani

előadja: Kocsisné Heiler Éva – Lasssssan!!! – kiáltom teli torokból suttogva a félhomályos folyosón. Egyik kezemet a homlokomra tapasztom kétségbeesett, kínos mosollyal, másik kezem az ajtófélfát markolja görcsösen – Ó, te kis gazember! Szeptember óta mondom hiábavalóan, hogy rohanás helyett sétálni illik az iskola falai között. Különben is, a mosdóba futást a szünetben kell elintézni! […]