Posted by
Posted in

A szívembe rajzoltalak

  Csak az enyém vagy és mégsem, s habár fogva nem tartalak. Hunyt szemmel álmodlak ébren… nem rabnak, mégis magamnak, a szívembe rajzoltalak. Élethű kép, nem lát így más, minden részlet mélyről fakad. Hagyom, hogy röpülj! Nincs tiltás, mert így akarlak, szabadnak… a szívembe rajzoltalak. Most messze jársz, s én engedem. Addig érezlek, hallgatlak, míg […]

Posted by
Posted in

Palóc világ…

Szelíd patak, dombok, hegyek. Visz a szívem… haza megyek. Fatornácos kicsi házak. Valami hív… visszavárnak. Itt bent ütik a vérerek. Hozom-viszem a jó hírét. Figyeld a szót! Érezd ízét! Halld a dalát jó palócnak. Mulatónak, gyászolónak. Minden strófa egy üzenet. Hagyatékok, ősi jussok. Melegszívű, babonások unokája, lánya, fia, kincseket rejt ládafia, mit őriz hittel tisztelet. […]

Posted by
Posted in

Művészportré sorozat – Kiss Ibolya

Kiss Ibolya szerzőnk az “Út a boldogsághoz” című pályázatunkon szerepelt sikeresen, így nyert felvételt alkotóink közé. Az itt meghallgatható egyórás rádióműsorban, életéről, családjáról, pedagógusi pályafutásáról és betegségéről beszélgetünk. Közben elhangzonak alkotásai saját és a műsorvezető, Zsoldos Árpád előadásában. Szerzői bemutatkozás: “1959-ben születtem Szegeden, azóta is itt élek. Tanulmányaimat a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Tanárképző […]

Posted by
Posted in

Évfordulós napkelte

  Akkor is nyár volt… az égbolt lángolt, egy letisztult kék és valami még ami megkésett, de az a lépés újjászületés. Alkottunk képet… hol minden részlet színe a vágynak, s míg hazavárnak a mentett szavak, alkonyom festik, reggeltől-estig. Nyitom, s nem zárom, éjjel az álom sem szakítja szét, s édes csendjét a nap bontja ki […]

Posted by
Posted in

Leszakadt kendő…

  Az életen innen, s az élményeken túl, új szólamot játszik a túlfeszített húr. Bekötött szemmel áttapogatott évek, jól nevelten gyúrt, rosszízű bölcsességek. Várni az utolsó percig, hogy jobb lehet, észre sem venni a halálos sebeket. De meddig fut vad a betonrengetegben, hal meddig él iszonyú, sáros örvényben? Vérrel, könnyekkel tele írt napok. Sok száz. […]

Posted by
Posted in

Apró lábnyom

Nincsen maszkom, csak a valódi arcom, a lélekrajzomban nincsenek kódok. Kilógok a sorból? Apró a lábnyom, nem is játszom, szerencsét sem jósolok. A lányos stílusom még kicsit kócos, morcos ébredésem délig dúdolom. Panaszom átlagos, egyolvasásos, mint szappanopera a mozivásznon. Keserű-méz bölcsesség nem idegen, feketelevesnek ízét ismerem, de amíg szivárvány színeit festem, veszteség is apad a […]

Posted by
Posted in

Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]

Posted by
Posted in

Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam Hogy csaknem Majd meghaltam Volt ott egy mélység Úgy húzott Vállam fölött A szél zúgott Ihletnek elég volt Volna ennyi De témában nem Lehet továbbmenni Kívántam dalt Kívántam ritmust Van e ki helyen Oltja a rigmust Zenévé válik Mégis minden Rajtam kívül Talán az Isten….

Posted by
Posted in

Elsüllyedt Európa

(Kosztolányit olvasva) Friss pizsamában Csönd lefürösztve Mondhatnám tisztán Immár kész a leltár Cigarettám is elfüstölt Borom megittam Gondolat simítja Homlokom a békéről Annyi háború után A kertben nagy fák Nőnek néha szél Simítja zöld lombjuk A vihar elvonult Felszálló pára ér Szememig nem Siratom a múltat Kitettem a világtérképet Szobámba ha még Eljutok néhány helyre […]