Posted by
Posted in

Öreg a Múltszázadban.

Kicsi volt és töpörödött. Dauert, körömlakot, nem ismerte. Bőre: ráncos, és száraz, És a teste? Azzal már , nem törődött! Lelkét, a sok éhes száj emésztette, De, becsülettel, mind felnevelte. Gondokkal, járványokkal, Fel vette a harcot, Egyetlen célja volt, A család mindig összetartson. Gyakran, sóvárogva mondta: Szeretnék jövőtökbe látni, vajon Nektek is ennyit kell küzdeni? […]

Posted by
Posted in

Oximoronos filozófia

Jól néznek ki, ezek a sík-virágos területek, Csak a látványt, óh, ha nem szaggatnák a magas hegyek. (Haiku) Színpompás határ, Ám tavaszkor felszántják. Rögök; sírhantok… * Rügyfakadás… mélységes, halotti csendben, Fű sarjadás sercegéssel… nagyon rendben. Szellő fuvallat, S fény ágon rügyet fakaszt. Dér rügyet fagyaszt… * Napnak a kezdő tüze, Telet végképp elűzze… Télben kikelet, […]

Posted by
Posted in

ÁLMATLANSÁG

Lépteim mögött a lomb összezárt, mint légszomjjal küzdő tüdőlebenyek, és megbolygatta a rejtőző gyász, az egymásba torkolló ösvényeket. A végzet kővázas fészkei mellett, lopódzott, suhant a rászedett idő, a holtak elküldték: már nem ismerlek, az élők nem sejtik, miért szerethető. Megálltam ott, hol a centrum pihent, az öröklét csálé tengelye alatt, egy zaklatott isten aludni […]

Posted by
Posted in

lassan lefoszlik…

tükörvers lassan lefoszlik minden ami szép szürke vakolatként mállik az idő szemed csillogásán a megdöbbenés ha a tükrödből reggel rád tekint ő ha a tükrödből reggel rád tekint ő szemed csillogásán a megdöbbenés szürke vakolatként mállik az idő lassan lefoszlik minden ami szép

Posted by
Posted in

hittel élni vagy…

hittel élni vagy hited nélkül egyszerűnek tűnik a képlet dogmák szava ha eléd perdül elsöprő lehet a kényszerképzet hinni kell mert most anélkül dúló harc az egész világ hinni a magad erején felül hogy tárt ajtókkal várnak odaát hisz minden ott van legbelül, az út is kanyarog előtted hogy merre indulsz te döntöd el azt […]

Posted by
Posted in

Nagy ötletem…

És erotikába hajló… Nagy ötletem támadt Gizike, Bújjunk mi egymásba ízibe. Derekát ölelem, Ne legyen félelem. Így kufircoljunk lényegibe. Kegyed, oly’ édes, úgy kívánom, Várok… majd a hasára mászom! Izgalom, izzasztó, A vágy meg támadó… Heves viszont-csókját, úgy vágyom. Nagyságám, térdeljen már ide, Cirógatom hátát ízibe. Csípőjét markolom, Hátát puszilgatom. Testem nem vár, kezdjük sebtibe’. […]

Posted by
Posted in

néhanap még…

néhanap még beléd mar az érzés hová lett itt az álmodott világ mért szűnt meg az emberi megértés söpört el minden toleranciát hitek ütköznek vallásháborúban mintha a középkor törne elő hatalom pompa nyomor egy bugyorban empátia nélkül lézeng a jövő tiltott listán a tudatos elme irányított gondolat szabad helyes gyűlölet szít újabb gyűlöletre a meghajló […]

Posted by
Posted in

szerelmet súg…

szerelmet súg a tavasz lehelete vággyal érkezik újra az ifjúság mert nincs bizony időhöz korhoz kötve hisz csak egy pillanat és nincsen tovább csak a remény az mi még benned él hiszen a kék bolygó oly csodaszép szerelmet érzel s gond elvetél s hozsannát zeng a tavaszi kép gyönyörű virágok kék sárga piros a zöldülő […]

Posted by
Posted in

EU-VAÚ!!!

Veszettül ugatnak az idomított kutyák. Parancsra ugranak, gondolkodni buták.   Vészesen csaholnak a vesztüket már érzik. Beszennyeztek mindent a környezetük bűzlik..   Már kétségbe esve támadnak a kutyák. Lassan majd elkezdik lerágni egymás húsát.   Egy bozontos szuka a távolból ugat. Útvesztőbe tévedt, nem talál kiutat.   Fajtáját eladta, mind csapdában vannak. A falka kölykei […]

Posted by
Posted in

Újjászületés előtt

Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]