Posted by
Posted in

Magamhoz II.

… nehéz idők mindig jőnek olykor bánatok sem kerülnek de ahogy futnak az évek valahogy – mindig többet érek…

Posted by
Posted in

Ha lehetnék megint gyerek

Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: XIV. Viktor

Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]

Posted by
Posted in

16 éves az Irodalmi Rádió – születésnapi ünnepség

Szerkesztőségünk fennállásának 16. évfordulóját ünnepelte 2019. február 2-án, Miskolcon, a Dűlő Étteremben és a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényen két antológiát is bemutattunk. Az egyik a 2018-as éves összefoglaló kiadvány, ami Ész-szív összehangoló címmel jelent meg; a másik pedig 2018-as HAIKU-APEVA pályázataink eredményeként megszülető A Hold is velünk dalol című összeállítás. […]

Posted by
Posted in

már a hajnalt…

“Ne higgyetek annak a világnak Mely felétek fennen integet: Nemcsak értünk, de azért is árad, Mert tetszeleg, hízeleg önmagának, S fényköréből később kinn feled” (ifj. Kapp János: A könnyenhívőkhöz) tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt üvölt a csend itt a szobán belül harsogva éltet egy világot aljast mely lassan lényünkre mint fátyol kerül már a […]

Posted by
Posted in

Álmodjunk együtt

Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot!   Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok!   Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]

Posted by
Posted in

Szeretem még magamat

Edit Szabó : Szeretem még magamat Átéltem már századokat, reméltem oly nagy álmokat, tükör nem mutatott csodát, küldött egy-egy mosolyt hozzám. Mégis enyém ez az élet, visszatükröződik lényem, nem szeretném önmagamat, nem látnám már az arcomat. Öröm-bánat-keserűség, szám szegletén egy-egy mélység, kisimul vagy összerándul, sorsom útja még varázskút. Bele nézzek a tükörbe ? nem kevés, […]

Posted by
Posted in

Egyedül

A világra egyedül érkeztem, S továbbállok egyedül, ha végeztem. Nem a magány üres ágya, Nem káosz szülte zsibongó lárma Az egyedüllét, mely körülölel, Mely mindig itt van, mindig közel. Nem fájdalom marta tátongó űr, Mely a gyávaság zászlaja alatt tűr. Békés, büszke, csodálatos, Mélyen megélve varázslatos. Nem álarc és nem is tükörkép, S mégis a […]

Posted by
Posted in

Besepert emlékek

Szelídséggel lábadozik a tavasz, kisírja szemét még utoljára a tél. Elhagyja ajkát a keserves panasz, nyakába fütyül az északi szél. Még izzik a meleg a kályhában, ropogtatja bordáját a fahasáb. Csend ül a meghittség uszályában, fáradtan kacsint egy fénynyaláb. Rétes illata lengi át a régi házat, a kövön vörösboros kancsó hever. Kutya vakkant jóllakottságában, öreg […]

Posted by
Posted in

Talán boldog lehetek végre Szomorú a lelkem, A boldogságot nem lelem, Csak a fájdalmat ismerem, Remélem egyszer lelkem súlyát levethetem! Le a mélybe épp a helyére, Leszámolok vele örökre, Hisz így rátalálok a reményre, S talán boldo lehetek végre! Szomorú a lelkem, Mivel a múltat nem feledhetem, A kudarcot nehéz elengednem, Remélem egyszer múltam súlyát […]