Posted by
Posted in

Hiába

Hiába ásogat árkokat a hited, átölve szíved viharos végvárát, ébren elfelejted édes álmod rideg szellőbe szelídült fergeteges vágyát. Hiába építget gátakat erényed, tavaszi dalokkal medréből kiárad köveket görgető hegyi patak éned, s felszínre sodorja szennyét a világnak.

Posted by
Posted in

Négysorosok

A kín csendélete A tövisben szunnyadó fájdalom, lüktető körömágyadban ébred, s a sikoltó napnyugtát festi meg az iszonyatok vásznán a véred. A hangya A hajnali harmatcseppen egy hangya sétált, tán megváltani indult a rovarvilágot. Tudott a vízen járni, az vitathatatlan, de ő csupán egy kis kenyérmorzsára vágyott. A szökevény A szögesdrót hegyén vajúdó vágyak egy […]

Posted by
Posted in

Leltár

Keselyű szárnyakon egy súlyos szürkület libegett fölébed árnyékolva fényed, s te behúztad gyáván farkadat és füled, fakón meglapultál, megtagadtad éned. Mára már feledted a kínzó egészet, hogy vágyad virágát ezerszer tiporta a szíved kertjében burjánzó enyészet, s azóta számodra zárt az égi porta. Nappal is álmodtál lázaktól hevülve, s éjjelente gyakran utolért a végzet, forró […]

Posted by
Posted in

Távolodó

 üveglap reped mögötte múltam sebzett világ tört cserepek emlék-szilánk vérzi kezemet

Posted by
Posted in

Feltétel nélkül

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Feltétel nélküli szeretet. A lelke mélyén minden ember vágyakozik rá. A fogyatékkal élő emberek pedig különösen. Természetesen én magam is, mivel én is fogyatékkal élő ember vagyok, de ez a vers nem csak rólam szól. Amikor megírtam, a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének ellátottai voltak a szemeim előtt, mert ez róluk is szól. […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Szúnyogasszony

Szúnyogasszony népes rokonságával nyaranta egy nádasban tanyázott. Napközben az égető napsugarak ellen a levelek között bújtak meg vagy a víz felszínén úszkáltak. Amikor lement a nap és bágyadt meleg ereszkedett a tájra a szúnyogtársaság kirajzott a nádasból. Döngicsélve, zümmögve, szétszéledtek. Szúnyogasszony néhány kuzinjával leginkább a közeli réten vagy az erdőben keresett mulatságot. Szerettek a holdfényben […]

Posted by
Posted in

Hol vagy?

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Úgy gondolom, minden ember életében eljön (nem is egyszer) ez a kérdés, amikor a másik felét keresi. Azt az embert, aki a társa lehet egy életre „jóban és rosszban”. A 2016-os mezőcsáti versmondó versenyen a kötelező verset (Rab Zsuzsa – Kereszt) ezzel a versemmel kiegészítve értem el második helyezést, ezen kívül pedig […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – A varázspálca

Az öreg varázsló egy kis házikóban éldegélt az erdő mélyén. Olyan régóta itt lakott már, hogy az emberek rég elfelejtkeztek róla, a házikót is befutotta a repkény és a vadszőlő. Csak a kémény látszott ki belőle, no meg az ajtaja, de azt is csak akkor nyitotta ki az öreg, ha varázsfüveket, gyökereket ment felkutatni az […]

Posted by
Posted in

Írhatok

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Úgy gondolom, első bejegyzésem nem is szólhatna másról, mint arról a versről, amiből már a bemutatkozásomban is idéztem. Ebben a versben próbáltam leírni, visszaadni azt, amiről a költészetem, az életem szól: szomorúság; komolyság; vidámság. Minden ember életében jelen vannak ezek a pillanatok, számomra lelki megkönnyebbülést jelent versben “kiírni” magamból ezeket az érzéseket, […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Gyertek el

Rettentő hideg decemberi délután volt. A befagyott tócsákon a jég hol átlátszó ablaküvegként, hol opálos tejüvegként verte vissza a hideg napsugarakat. A villanydrótokat, faágakat vastag zúzmara borította. Pongrácz Géza léptei keményen kopogtak a betonjárdán, fázósan húzta össze magán a kabátját. Ünnepi díszbe öltöztetett kirakatok mellett haladt el, az úttesten egy mikulásvonat csilingelve állt meg egy […]